Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Extra 1

2011.11.17

Nyuszik. Rózsaszínűek, bolyhosak és engem szólítanak. Vattacukor szerű felhőkön ugrálnak körbe-körbe, én középen állok, s el akarom kapni őket. Boldognak éreztem magam, olyan volt, mintha mesében lettem volna. Sütött a nap, ami nagy hatással volt rám, mert folyton vigyorogtam. A patakokban csoki csordogált, s volt szivárvány is, hétszínű, amin csillám pónik szaladgáltak. Tök vicces volt. Ám ekkor a kék ég vérvörös színbe borult, a szivárvány szertefoszlott, a tavak kiapadtak, s a nyuszik egymásba olvadtak, majd egy hatalmas nyúlmasszát alkottak. Ez növesztett magának kezet, lábakat és két fejet. Nagyon ismerősnek tűntek, s nem hagyták abba a nevem ismételgetését, sokkal ijesztőbb volt.

- Hi-ro-kun!- dörmögte a kétfejű már nem is nyúl, hanem valami óriási szörnyeteg. Óriási tappancsát felemelte, s lépésre készült. Futni kezdtem. A boldogságom hamar elmúlt, helyét a rémület és a kétségbe esés vette át. –Hi-ro-kun!- egyre csak ezt hallom. Befogtam a fülem, s úgy futottam tovább, mikor hirtelen egy szakadékhoz értem. Megálltam a peremén, s visszafordultam, s egyenesen a szörny négy szemébe néztem.

- Hi-ro-kun! Gyere ide!- nyújtotta óriási mancsát, s a barna hajú, aki valahonnan nagyon ismerős volt, elmosolyodott.

- Igen, gyere ide, kicsi Hiro! Nem fogunk bántani! Csak megeszünk, hahaha….- nevetett nagyot a másik, akinek hosszú vörös haja volt. Léptem egyet hátra, s hirtelen beszakadt alattam a talaj, s a sötét mélybe zuhantam.

- Hiro! Hiro! Hiroooo!- kinyitottam a szemem, s ekkor a nővéremmel találtam szemben magam. Úgy megijedtem, hogy nagy puffanással estem le az ágyról.

- Áú…- fogtam meg a fájós hátsó felem.

- Öregem, meddig akarod még húzni a lóbőrt?- állt meg előttem karba tett kézzel Kiru.

- Bocs, de szörnyű rémálmom volt, amiben te is benne voltál. – válaszoltam, s felmásztam az ágyba.

- Á, igazán? És miért volt olyan szörnyű?

- Mert kb. 10 méteres voltál, két fejed volt és nyuszi tested. – néztem rá tök komolyan, s láttam rajta a döbbenetet. – És még ha ez nem lenne elég,- folytattam – a másik fejed Takumi volt.

- Heeeeee?- nézett nagyokat- Ne már, fúj! Hogy az ördögbe tudsz ilyen rémségeket álmodni?

- Talán mert rossz hatással vagytok rám. – álltam fel és kitoltam a szobából- Most pedig, ha megbocsátasz, felöltöznék. - mondtam, majd rávágtam az ajtót

Rendbe raktam magam, s álmos fejjel leballagtam a konyhába, ahol egy hívatlan vendég várt.

- Jó reggelt, Hiro!- vigyorgott rám ezer wattos mosollyal nagy meglepetésemre Takumi az asztalnál ülve.

- Te mi a francot keresel itt?- förmedtem rá, mert nem gondoltam, hogy kora reggel az ő vigyorát kell meglátnom másodjára.

- Hát, mivel már hajnali 6-kor fent voltam és már nagyon hiányoztál, gondoltam eljövök és mehetnénk együtt suliba is. –válaszolt, de azt a vigyort még mindig nem vakarta le a képéről

- Jaj, hát nem aranyos, Hiro?- tette a vállamra a kezét hátulról Kiru, s az én idegeim kezdik felmondani a szolgálatot.

- Senki nem kért meg rá, hogy ide gyere, és bazdmeg, tegnap láttál utoljára!- borultam ki teljesen. Kiru fejét megrázva elengedte a vállamat, majd kiment a helyiségből, s mire észbe kaptam, Takumi már ott állt előttem, kezét a homlokomra tette.

- Ma nagyon ingerült vagy, minden rendben?- kérdezte kicsit komolyabban, mire az arcom teljesen elvörösödött, majd elütöttem a kezét. Azután, az álom után, valamiért nem szeretnék a közelében lenni, ezért léptem egyet hátra, majd elnéztem róla.

- Én mindig ilyen vagyok, ha nem vetted volna észre.

- Azért nem mindig. Ennyire idegesít, hogy eljöttem? – kérdezte, s lépett előre egyet. – Mert, ha igen, akkor elmegyek. – nem válaszoltam, csak hátráltam, mivel megint közelebb jött. Na, ezt utálom benne. Mindig sarokba szorít, és ha közel van, meggyengülök, hagyom magam, pedig nem kellene, mert azt a büszkeségem bánja. Neki mentem a lépcső korlátjának, s ez a helyzet olyan, mint az álmomban, csak ott volt menekülési lehetőség. Itt nincs. Ujjával megfogta az állam, s felemelte ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Tudja, hogy a szeme az egyik gyengepontom és akárhányszor ellen akarok neki állni, ezzel fegyverez le. Próbáltam magamtól eltolni, de ilyenkor ez már nem segít. Megfogta a kezem, közelebb hajolt, és…

-  Héhé, ne itt csináljátok! – szólt közbe Kiru, mire észbe kaptam, s kibújtam a karjai alól. Megmentett a nővérem. Ilyet se sűrűn csinál, de pont jókor, jó helyen.

- Felmegyek a táskámért. – mondtam, s felrohantam. Megálltam az ajtóban, a szívem csak úgy kalapált. Gyors beszaladtam a fürdőbe, kinyitottam a csapot és megmostam az arcom. Miután összekapartam magamat, önbizalmam, büszkeségem megint csillogott, s lesiettem Kiruékhoz, mintha mi sem történt volna.

- Mehetünk. – közöltem, s rápillantottam Takumira, akinek az arcán győzelemittas mosoly ült, bár a szemén láttam, hogy kicsit idegesíti, hogy nem tehette meg amit akart.

- Épp itt az ideje. – nyitotta ki az ajtót Kiru- utolsó zárja!- intett, s mivel nálam volt a kulcs én mentem ki utoljára.

- Remélem, tudod, hogy tartozol nekem egy csókkal! – súgta oda nekem Takumi, miközben elment mellettem.

- Én meg remélem, tudod, hogy egyszer kinyírlak. –sziszegtem oda, mire csak egy mosolyt kaptam válaszul.

Iskolába menet, csatlakozott hozzánk Yuuki is, aki élménybeszámolót tartott valamelyik haverjáról, Kiruval meg felelevenítették a régi sulijukban történteket. Én nem igazán figyeltem, pedig elvileg nekem meg Takuminak magyaráztak, de én elmélyültem a gondolataimban. Persze, azt rögtön észrevettem, mikor Takumi rágyújtott, s kapott is egy rosszalló pillantást emiatt, de ő tudomást sem vett róla.

- Hé, Hiro figyelsz te rám?- kérdezte Yuuki

- Ja, figyelek, nem látszik?- válaszoltam, mire Kiruval összenéztek.

- Mi van veled, öcsi?- kérdezte Kiru- Ma nagyon furán viselkedsz.

- Nincs semmi bajom. – förmedtem rá- Chh.. előre megyek. – mondtam mérgesen és ott hagytam őket. Takumi meg sem lepődött a reakciómon, viszont a lányok igen. Mint ahogy később kiderült, jól kibeszéltek engem, s örültem, hogy akkor nem hallottam.

- Hé, Takumi!- nézett a fiúra Yuuki – Mi baja van?

- Passz. –válaszolta, s elnyomta a csikket – Reggel óta ilyen.

- Hmm.. Lehet, hogy csak egy kis szexre van szüksége – vágott egy gondolkodó fejet a barna lány

- Yuuki ne hozd zavarba szegény Takumit. – kérlelte Kiru

- Tudom, hogy nem sok közöm van hozzá, de mondd csak Takumi- hajolt közelebb hozzá menet közben- Mikor csináltátok utoljára?- emelte fel hozzá a szemöldökét

- Yuuki-chan – emelte maga elé a kezét a fiú – ez kicsit zavarba ejtő.

- Na, ne szégyenlősködj, nekem elmondhatod. – bújt még jobban a képébe- Én olyan vagyok, mint a tündér keresztanya. – vigyorgott

- Hát… az első alkalom óta nem csináltuk. – mondta teljesen természetesen

- Heeeee? Jesszus, és te kibírtad úgy, hogy egy hónapja nem értél hozzá?- nézett nagyot Yuuki

- Nem volt könnyű neki, elhiheted. – válaszolt a fiú helyett Kiru – pedig lett volna rá alkalma

- Az az igazság, hogy akárhányszor csóknál tovább megyek, ő elhúzódik, és ócska kifogásokkal próbál kibújni alóla.

- Ahaa…- dörzsölgette a barna hajú az állát- Ez esetben van egy ötletem!- csillan meg a szeme, s eljött az a rész, ahol nem részletezem Yuuki zseniális tervét.

 

- Jó reggelt Hiro-kun!- köszöntött határtalan jó kedvel Haru.

- Cső!- sétáltam el mellette kedvtelenül

- Mi a baj, rosszul aludtál?- kérdezi mellettem haladva, de én még csak rá sem nézek. Nincs kedvem senkivel sem beszélni.

- Eléggé.

- Szeretnéd, ha egyedül hagyjalak?- kérdezte mosolyogva, mire meglepetten ránéztem. Igaz, hogy Haru soha sem kényszerítette rám magát, és ezt kedvelem benne a legjobban. Bárcsak Takumi is ilyen lenne. Habár, sütöttem le a szemem, Takumi sem kényszeríti magát rám, ha „arról” van szó például. Bár akárhányszor alkalma volt rá, kezdeményezett, de én mindig durván ellöktem magamtól. Emiatt az utóbbi időben kevesebbet voltunk kettesben. Mindenhová hívtam vagy Kirut, vagy Yuukit, vagy Harut… - Hé, Hiro, jól vagy?- tette a vállamra a kezét a fiú, s én észre se vettem, hogy megálltam.

- Igen, bocsáss meg. Menjünk, kezdődik az óra. – mondtam, majd elindultam befelé, ő pedig szó nélkül követett.

Az órák lassan és unalmasan teltek, s valamiért vártam a 4. óra végét. Ilyenkor szünetben másodpercpontossággal szokott az osztályba rontani Takumi. Az órára pillantottam, s elkezdtem magamban visszaszámolni. 5… 4… 3… 2… 1… és… az ajtó irányába néztem..0. Az ajtó nem nyílt ki, s én totálisan meglepődtem.

- Takumi azt üzente, hogy ülést tart a diáktanács, így ma nem fog tudni veled találkozni. – világosított fel Kiru, s én gyorsan összeszedtem magam.

- Értem. – fordultam előre, s megpróbáltam nyugodt arcot vágni, pedig rohadtul idegesített, hogy a nővéremtől kellett megtudnom.

- Reggel úgy ott hagytál minket, hogy nem volt ideje elmondania neked. – na jó, néha azt hiszem, hogy Kiru gondolatolvasó, de komolyan. Vagy csak túl jól ismer.

- Haru hol van?- néztem körül a teremben. Jut is eszembe, mihelyst kicsengettek, egyből kiment valahova.

- Ja, Yuuki megkérte, hogy kísérje el a büfébe. – válaszolt Kiru, s nemsokára meg is jelentek egy nagy rakás szendviccsel.

- Minek ennyi kaja?- néztem a hatalmas kupacra, amit Haru nagy fáradtságosan lepakolt az asztalára.

- Tudod, vannak, akik lusták lesétálni a büfébe, - állt fel a székre, s hirtelen mindenki köré gyűlt – ezért megvettem mindenkinek eredeti áron, és drágábban eladom mindet. Így lesz egy kis bevételem. – vigyorgott, majd az egész osztály körülötte tolongott, s ő neki állt osztani a kaját. Komolyan, miket ki nem talál? Hihetetlen mód, minden elfogyott, s elégedett arccal huppant a székére, a pénzét számolgatva.

- Szóval, te így szerzel zsebpénzt. – tettem az állam alá a kezemet, és néztem rá furán

- Igen, jó kis mellékállás, mi? – nevetett- Te, mi lenne, ha elpizzáznánk, amit kerestem?- kacsintott rám. –Ha jól tudom, Takumi ma nem ér rád, így gondoltam együtt lóghatnánk nálatok. –vigyorgott

- Pizzára akarod költeni ezt a pénzt?- néztem rá értetlenül

- Naná!- tette kezét a vállamra- Hisz nincs is jobb, mint a legjobb haverral kajálni és amúgy is péntek van. Na, benne vagy?- nézett rám csillogó szemmel. Basszus, hogy ennek a gyereknek mennyi energiája van!

- Jó, legyen- adtam meg magam - de nem hozhatsz piát, vili?- Hát igen, már láttam őt részegen és hát nem volt kellemes látvány.

- Értettem!- kacsintott, majd Kiruhoz fordult-, és ha a gyönyörű nővéred is ott lenne, az még jobb volna!

- Bocs, de én ma Yuukinál alszom. – kosarazta ki egyből a nővérem, s Haru úgy tett, mintha egy nyíl szúrta volna át a szívét.

- Ez fájt, Kiru-chan. – vágott be egy sírós fejet, mire én elnevettem magam. Mindig évezem, ha Harut kikosarazza Kiru.

Az órák innentől villámsebességgel teltek, s Takumit egyszer sem láttam ez alatt az idő alatt. Haru a hazafelé vezető utat végig beszélte, de nem zavart, sőt, örülök, hogy ilyenkor is itt van mellettem. Mikor hazaértünk a fiúnak még mindig járt a szája, s én kinyitottam az ajtót, majd betessékeltem, ám mikor a lépcső felé néztem, hirtelen a szívembe hasított egy fájdalom. Hirtelen ledermedtem, s eszembe jutott a reggeli kis műsora Takuminak. Az, mikor majdnem megcsókolt, s erre a gondolatra olyan mérhetetlen ürességet éreztem, hogy azt hittem megfulladok.

- Hé, Hiro, minden rendben? Úgy lesápadtál. – nézett rám aggódva Haru, s én gyorsan kapcsoltam, majd mosolyogva bólintottam.

- Igen, persze, csak hirtelen megszédültem. – hazudtam

- Talán el kéne menned orvoshoz, lehet, hogy vérszegény vagy. – aggodalmaskodott

- Nyugi már, nincs semmi bajom és ne állj az ajtóban, menj beljebb!

Pár perccel később, mikor már teljes mértékben sikerült megnyugodnom, a nappaliban voltunk, s én a tv előtt ültem le videó kazettákat, nézegetve. Haru a kanapén feküdt és Kiru egyik magazinját olvasgatta.

- Mit szeretnél megnézni?- kérdeztem hátranézve

- Nekem mindegy, csak ne legyen szomorú, szerelmes, vagy olyan, amibe énekelnek. – válaszolta, s én elnevettem magam

- Oké, akkor vígjáték, horror, vagy mese? – adtam meg a választási lehetőséget.

- Horror jöhet, ha nem gyilkolnak, nem ordibálnak, és nem folyik a vér. – poénkodott tovább

- Olyan horror nincs is!- világosítottam fel – na, döntsd már el!- szólítottam fel durcásan

- Jó, jöhet a horror. – vigyorgott- egyébként mesélj, mi van veled és Takumival?

- Semmi…- válaszoltam, s úgy tettem, mintha keresnék valamit

- De jártok, nem?

- Valami olyasmi. – nem tudok válaszolni rendesen.

- Figyelj Hiro!- tette le a magazint, majd felült- Nekem bármi van, elmondhatod, tudod, hogy meghallgatlak. – nem feleltem. Talán tényleg ki kellene öntenem neki a szívemet.

- Nem tudom, mi van velünk. Olyan, mintha nem is járnánk. Persze, meg szokott csókolni, de ennél tovább nem… nem engedem, magam sem tudom, miért.

- Talán mert félsz. – adta meg azt a döbbenetes választ, amit nem akartam beismerni. – Túl vagytok már az első szexen nem?

- I-gen. –még jó, hogy háttal ültem, nem akartam, hogy meglássa, hogy elpirultam.

- És fájt?- kérdezett tovább, s az én fejem annál pirosabb lett. Válaszként bólintottam.

- De nem is ez az igazi ok. Akkor, a karjaiban, olyan volt, mintha nem is én lettem volna. Olyan boldog voltam, annyira hihetetlenül boldog, s a szívem annyira hevesen vert, hogy azt hittem, kiugrik a helyéről. Félek, ez a boldogság soha többet nem jön elő. Mi van, ha a többi nem lesz ilyen?- összeszorítottam a szemem, s már nem tudtam, hogy ezeket ki is mondtam, vagy csak gondoltam. Egy meleg kezet éreztem a fejemen.

- Ez hülyeség. – válaszolta Haru- hidd el, ha igazán szereted, akkor mindegy hányszor vagytok együtt, minden egyes alkalommal csak jobb lesz. – leguggolt mellém, s a szemembe nézett- Jegyezz meg egy fontos dolgot!- tette mutató ujját a homlokomra- minél jobban szereted, annál szebbek lesznek az együttlétek. Az ember csak azzal fekszik le, akit a világon mindennél jobban szeret. – meglepődtem. Ez a fiú folyton hülyéskedik, vicces dolgokat mond, és most itt térdel mellettem és ilyeneket mond. De igaza van.

Csengettek, s a pillanat hatása elmúlt.

- Á, megjött a pizza!- pattant fel a fiú, s ismét komolytalanná vált. Én is felálltam és el akartam indulni, kinyitni az ajtót. –hagyd, majd én!- állított meg, s én bólintottam. Leültem a kanapéra, s gondolataimba merültem. Az, amiket mondott mind szép és jó, de hogy a fenébe mondjam el ezt Takuminak? Fogalmam sem volt róla.

Eközben Haru az ajtónál állt, s beengedte a pizzás fiút. Én semmit nem hallottam a beszélgetésükből, mivel elindítottam egy vígjátékot.

- Bent van a nappaliban, s mindent elmondott. Remélem hallottál mindent. – vett elő a fiú egy mini mikrofont, ami az ingjébe volt akasztva. A pizzás gyerek bólintott, Haru pedig felvette a cipőjét. – A visszajárót megtarthatod- nyomta a kezébe a mikrofont, amit ő zsebre vágott, majd kivette a füléből a fülhallgatót is. – a többit rád bízom. – ment el mellette, majd becsukta az ajtót. A pizzás beljebb ment kezében egy hatalmas pizzával, majd egy pillanatra megállt a nappali ajtaja előtt.

- Betettem egy vígjátékot, remélem jó lesz. – mondtam meg sem fordulva, ám nem is tudtam, hogy nem Haru áll mögöttem.

- Én jobban örültem volna egy love sztoris horror filmnek, de ez is megteszi. – szólalt meg mögöttem egy ismerős hang, hátrafordultam, s a meglepetéstől tágra nyitott szemmel bámultam rá. Takumi pizza futáros ruhába és baseball sapkába öltözve állt a nappali ajtajában, kezében egy pizzával. A meglepettségtől köpni, nyelni nem tudtam.

- T… te… mit.. és Ha..Haru…mi folyik itt?- álltam fel lassan, mintha egy vad idegen állna előttem.

- Kis dolga akadt, így rám bízott téged. – jött közelebb. – Nem is örülsz nekem?

Össze voltam zavarodva, semmit sem értettem. Haru és Takumi összefogtak, vagy mi a rák? Letette az asztalra a pizzát, s elém állt. Mozdulni sem bírtam, teljesen ledermedtem. Mire észbe kaptam, már átölelt.

- Ne Harut hibáztasd. – súgta a fülembe- az egészet Yuuki-chan találta ki. – na, ezt már könnyebben elhittem, de még így sem múlt el a meglepettségem.

- Miért?- kérdeztem

- Meséltem neki és Kiru-channak, hogy nem jövünk ki mostanában, hogy olyan rideg vagy velem, ezért Yuuki kitalálta, hogy összehoz egy randit, viszont, ebbe Harukawát is bevonta. Úgy gondolta, neki majd kiöntöd a szíved, - engedett el, s a zsebébe nyúlt, ahonnan kivett egy fülest és egy mini mikrofont. Ismét meglepődtem. – ezért odaadta neki ezt a mikrofont, nekem pedig a fülest, hogy halljam, mit mondasz neki.

A meglepettségem átváltott dühé és végtelen haraggá. Ezek becsaptak engem, átvertek, megaláztak. Basszus. Fejemhez kaptam és akkor leesett. Mindent hallott!

- Mégis hogy tehettetek velem ilyet?- kiáltottam rá dühösen. – Tudod, te milyen szégyent érzek most?

- Értsd meg, máshogy nem tudtam volna belőled kiszedni, hogy mi bajod. – fogta meg a karomat, de én elrántottam. Ideges voltam, dühös és zavarodott.

- Ne merj hozzám érni. – léptem egyet hátra, ám megbotlottam és elestem, Takumi pedig kihasználva az alkalmat, lefogta a kezemet és rám mászott, majd fölém hajolt és megcsókolt. Nem csókoltam vissza, összeszorítottam a számat és nem engedtem neki.

- Hiro…- nézett rám, s én elfordítottam a fejem. – Annyira sajnálom! – egy könnycsepp hullott az arcomra, s sikerült ismét meglepnie. –Én nem is gondoltam, hogy így érzel. Minden egyes nap próbáltam kitalálni, mi bajod van velem és az is megfordult a fejemben, hogy már nem szeretsz. Például a ma reggeli után. – ránéztem, s tényleg sírt. Soha nem láttam még őt sírni. Basszus… úgy volt, hogy utálom, de ha így látom, megszakad a szívem.

- Idióta…- súgtam- Ne bőgj már!- nem tudok rá haragudni. Nem megy.

- Megbocsátasz? – kérdezte szipogva

- Meg. - Sóhajtottam, majd a ruhám ujjával megdörzsöltem az arcát, ezzel letörölve a könnyeket, s kipirult arccal nézett-, de csak ha nem csináltok többet ilyet.

- Megígérem. – virult ki az arca, és átölelt, s ezután ismét megcsókolt, amit viszonoztam is, had örüljön. Az az ismeretlen valami ismét megmozdult bennem. Éreztem, ahogy a szívem ismét megtelik meleg érzésekkel.

Végigsimított az ingemen, s elkezdte kigombolni, s mire észbe kaptam, már le is vette rólam.

- Várj!- fogtam meg a kezét hirtelen. – itt… akarod csinálni?- néztem rá pirulva, s ő szó nélkül lemászott rólam, majd ölbe vett és a kanapéig vitt. – Hé, megőrültél? Tegyél le!- kapálóztam

- Megkönnyítenéd a dolgomat, ha nem rugdosnál. – mondta, s lefektetett a kanapéra. – Nem vagy túl könnyű.

- Persze, hogy nem! Nem vagyok, lány baszod!- adtam a fejére egy tockost.

- Tudom, de mindig ki akartam próbálni. – vigyorgott

- Hülye. – súgtam, majd lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Úgy tűnik sikerült meglepnem őt, hát még magamat! Szenvedélyesen visszacsókolt, kezem önkéntelenül is a ruhájára tévedt, és elkezdtem lehúzni a cipzárt, mert ugye, a pizza futárok ruhája egyrészes kezeslábas szerű. Szépen lassan minden ruha lekerült rólunk, Takumi végigcsókolta a nyakamat-foltokat hagyva rajta, s egyre lejjebb haladt a mellkasomon a bimbókat érve. Ettől felnyögtem, s ezután haladt egyre lejjebb, a hasamnál, míg végül elért a legérzékenyebb ponthoz. Semmi ellenállást nem mutattam, engedtem neki. Végignyalt rajta, majd szájába vette férfiasságom, mire én hátra vetettem a fejem, s felnyögtem. Elkezdte mozgatni a fejét, s én megmarkoltam a párnát.

- Ah…Taku..mi..hagyd..abba..n..nem bírom!- nyöszörögtem egy idő után, majd miután lecuppant rólam, fölém hajolt és megcsókolt.

- Hiro…már én sem bírom…kérlek..- szájára tettem a kezem, mert nem akartam hallani, azt amit mondani akar.

- Fogh..d.. be, csak…csináld..- mondtam vöröslő arccal, majd levettem a szájáról a kezem, s becsuktam a szemem. Úgy éreztem, felkészültem rá, s rájöttem, hogy őszintén, tiszta szívemből szeretem. Mikor belém hatolt, nem fájt annyira, mint az első alkalomkor.

- Nyisd ki a szemed. – szólt halkan, s én lassan megtettem, amit kért. – Látni akarom a szemedet, ahogy rám nézel. – folytatta, s elkezdett mozogni, mire számat egy apró nyögés hagyta el.

Bele néztem a szemeibe, s most úgy éreztem magam, mint az álmomban. Olyan boldog voltam, mint akkor, csak most nem a nyuszik és vattacukor felhőktől, hanem Takumitól. Szinte egyszerre mentünk el, s ő lihegve rám feküdt, én pedig átöleltem. Nem akarom elengedni őt, soha!

- Hiro-kun. – szólt egy kis idő után.

- Hm?

- Csináljuk még egyszer! –na, tessék, baze, ez semmit sem változott.

- Hülye vagy?- dobtam le magamról, s nagy puffanással ért földet. – Hangulat gyilkos. – vágtam a fejéhez, majd magamra húztam a kanapé lepedőjét.

- Gonosz vagy, Hiro-kun! – próbált meg visszamászni, de nem engedtem.

- A kutyának a földön a helye!- néztem rá gonoszul

- És ha jó leszek? – nézett rám csillogó szemekkel. Sóhajtottam, majd arrébb csúsztam, így beengedtem magam mellé. – Így már mindjárt jobb. – ölelt át, s magához húzott

Már nem hallottam mit mondott, mert elnyomott az álom. S az az álom gyönyörű volt, nem csak az eleje, de a vége is, mert sem Takumi, sem senki más nem változott gigantikus nyulakká. Másnap Takumival együtt mentünk iskolába, s az első dolgom az volt, hogy leüvöltöttem Yuuki, drága nővérem és Haru fejét, amiért ilyen kínos helyzetbe hoztak.

- Jaj, most mit pattogsz, kis nikkelbolha?- tette a kezét a fejemre Yuuki- Nem hogy örülnél, hogy megoldódottak a problémáitok!

- Nikkel… bolha?- jelentek meg a fejemen azok a bizonyos erek.

- Nagyon sajnálom Hiro-kun. – nézett rám bűnbánóan Haru. – Ígérem, többé ilyen nem fordul elő!

 - Jól van, elnézem… de csak most az egyszer! – mondtam, s megkönnyebbülten sóhajtott.

- Na, ha mindenki kilelkizte magát, Haru, nem mennél el nekem szendvicset venni?- kérdezte Kiru unatkozó képet vágva.

- Ja, már ha itt tartunk! Harukawa-san, értesüléseim szerint, te feketén adod el a büfében vásárolt dolgokat a diákoknak, így van?- fordult oda a fiúhoz Takumi karba tett kézzel

- Hát ez… tudod, úgy volt, hogy… de álljunk csak meg! Tartozol nekem, szóval, igazán elnézhetnéd ezt a dolgot. – kacsintott rá

Takumi igazán szigorúan vette az elnöki szerepet és nem engedett Harunak, hiába kérlelte, könyörgött neki, még árulónak is titulálta őt, de a büntetés nem maradt el.

Én végtére is boldog vagyok, de egy kis félelem azért még van bennem. Viszont ha képes leszek uralni, és erővé alakítani, akár ez a negatív érzés még hasznos is lehet a számomra.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bokretavirag@citromail.hu

(Hanachan, 2011.11.21 17:54)

Ez nagyon jóó let! már hiányzotta yaoi! XD

Re: bokretavirag@citromail.hu

(Lina, 2011.11.21 21:46)

Köszönöm:) Örülök hogy tetszik^^

 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7