Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. fejezet

2011.07.14

Hajnali 2 óra és még semmit nem aludtam. Már vagy ezerszer próbáltam levenni a kezét magamról, mind hiába. Pedig úgy terveztem, ha elalszik, halkan kikászálódok az ágyból és visszamegyek a szobámba. Meg kellene tanulnom, hogy az előretervezés sosem jó megoldás. Na, jó még egyszer utoljára, és ha most nem sikerül feladom. Óvatosan megfogtam a kezét és most megpróbáltam nem felemelni, hanem lentebb csúsztatni, hogy szabad területet kaphassak.  Sikerült! El sem hiszem. Óvatosan felültem, ám ekkor mocorogni kezdett. Visszafojtottam a levegőt, s miután láttam, hogy alszik tovább, felsóhajtottam. Ideje akcióba lendülni. Halkan kimásztam az ágyból, az viszont őrült recsegésbe kezdett alattam. Megálltam, s folyton őt néztem, nehogy felkeljen. Miután sikerült az akció megkönnyebbülve sóhajtottam, majd az ajtó felé indultam.

Ám ekkor egy kéz ragadta meg a karomat:

- Hová mész?- hallottam az ismerős hangot, s felé fordultam.

- I-izé… Csak megszomjaztam. - hazudtam, s próbáltam kihúzni magam a szorításból, sikertelenül

Nem felelt, megrántotta a kezemet, s az ágyra estem, ő pedig fölém emelkedett.

- Meg akartál szökni, ugyebár. - hangja nem árulta el, hogy mérges lenne, s az arcát sem láthattam.

- Mondom, hogy csak megszomjaztam. Eressz már el!- akadékoskodtam, de ő nem tágított

- Nem veszem be! Miért menekülsz előlem, Hiro?

- Nem menekülök, de ha az igazat akarod tudni, rohadtul melegítettél, majdnem megfőttem és levegőt sem kaptam tőled. Na, boldog vagy?

- Én nem ezt éreztem. Tiszta libabőr lettél, mikor akárcsak egy kicsit is megmozdultam. – éreztem rajta, hogy mosolyog - Akarsz engem, ugye?

- Hülye vagy? – förmedtem rá- Majd pont téged, mi? Szálljál már vissza a földre. Amúgy is, mi van a sebeiddel? Biztos fájhatnak, szállj le!

- A sebeim kitűnően vannak, köszönöm, nem fájnak egy kicsit sem. De most nem ez a lényeg! – váltott egy hangnemet, s a fülembe súgott. - Annyira akarlak, Hiro. Nem bírom tovább nélküled.

- Mi… miket beszélsz te idióta?- éreztem, ahogy egyre vörösebb leszek, s a hangom is megremegett.

- Kellesz nekem, nem érted? Őrülten szeretlek!- súgta, s megcsókolt. Most mit csináljak? Mit mondjak erre?

- É..én..Takumi..- szakítottam meg a csókot, s rá néztem, már amennyit láttam belőle. – Én, nem tudom… hogy mit érzek. Olyan sok érzelem kavarog bennem, hogy nem tudom, melyikre hallgassak és hogy melyik az igazi. - Mondtam ki végül, s valamiért könnyek gyűltek a szemembe. Ez most visszautasítás volt? Magam sem tudom. Becsuktam a szemem, s vártam a csípős választ, de az elmaradt. Helyette megpuszilta a homlokom.

- Rendben van. – szólt végül- Ha nem tudod eldönteni, akkor várok. - kinyitottam a szemem, s nem hittem a fülemnek. - Addig várok, míg belém nem szeretsz, s ha kell, akkor egész életemben várni fogok. Viszont én mindent elkövetek, hogy belém szeress!

A meglepettségtől meg sem tudtam szólalni, belől pedig megkönnyebbültem nem is tudom miért. Sok mindent nem tudok, csak azt, hogy szeretnék közel kerülni Takumihoz. Ekkora egy idiótát még nem látott a föld.

- Jól van, de ha még egyszer elém állsz ilyen nyálas szöveggel, hiába várhatsz, világos?- böktem ki végül.

Válaszként megcsókolt, s én hagytam, de csak ezt az egy dolgot.

- Fura egy srác vagy te Nagato.

- Te beszélsz? Na, de most már igazán lemászhatnál rólam.

- Jól van, de csak akkor, ha nem szöksz el! – adta ki a feltételt

- Oké, de csak, ha te meg nem bújsz hozzám. - vágtam vissza viccesen

- Megegyeztünk. - mászott le rólam- Fordulj felém.

- Minek?- kérdeztem

- Látni akarom, ahogy alszol. - éreztem, ahogy elvigyorodik

- Perverz. - azért is háttal fordultam neki, s pár perc múlva hihetetlen módon elaludtam.

Reggel a nap sugarai ébresztettek… és még valami. Egy kéz állapodott meg a hasamnál, s csupasz testem libabőrös lett. Nem emlékszem, hogy levettem volna a pizsama felsőmet és éreztem, hogy rajtam van. Kómásan nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most a saját kezem-e mert rohadtul nem éreztem. Valószínűleg elnyomtam, de akkor… felpattant a szemem, s egyből minden tiszta lett. Basszameg, Takumi taperol engem, pedig mondtam neki, hogy ne jöjjön a közelembe. Vajon fent van már? Nem látom és nem is tudok hátrafordulni annyira szorosan, ölel. Megpróbálom lehámozni magamról a kezét sikertelenül. Megsimítja a hasfalamat, s teljesen belepirulok. Ezután egyre lejjebb halad, s már az ágyékomnál jár. Bassza meg, odalent megmozdult valami. Fenébe, hagyd már abba, mondtam magamba. Keze a combomra ért és hosszában kezdte simogatni, majd egyre beljebb haladt, mire akaratlanul is felnyögtem. Gyorsan a számhoz kaptam a kezem. Miért? Miért nem tudom eltolni magamtól? Túl erős és az érintése olyan… jól esik. Tudom, hogy fent van, de én alvást színlelek. Elhagyott minden erőm. Hátrafordít és fölém kerül. Szememet nem nyitom ki, s oldalra hajtom a fejem. Keze az alsónadrágomon van, s lehúzza rólam. Érzem, ahogy teljesen felállt a szerszámom, s lüktet. Megcsókolja a nyakamat, aztán a számat. Akaratlanul résnyire nyitom, majd beengedem őt. Szenvedélyesen csókolt, közben kezét férfiasságomra tette, mire belenyögtem az érintésbe.

- Hiro!- szólt hozzám, de én meg sem tudtam mukkanni. Szememet szorítottam, nem akartam látni az arcát. - Miért nem állítasz meg?- felpattant a szemem, s akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem kiugrik. Kezét elkezdte mozgatni büszkeségemen.

- Nh-nhem..thudohhm..- válaszoltam szaggatottan

- Ez jól esik, Hiro?- kérdezte, s egyre gyorsabban mozgatta kezét

- Fhogd..bheeh, ngh...- pirultam, s tudtam, hogy ha tovább csinálja, elmegyek- Nhe…nhe ott…

- Hol, itt?- éreztem, ahogy elvigyorodik, majd kezét a legérzékenyebb pontra helyezte, mire felnyögtem. – Nem engedem, hogy ilyen könnyen elélvezz- súgta a fülembe, majd levette a kezét a farkamról, s lejjebb hajolt.

- Ta-Takumi…mit akarszhh…mhost csinálnihh..?

- Szerinted?- vigyorgott kajánul, s fölé hajolt

- Esküszöm… sosem bocsátom meg…. ha…most…ahhh…- nem tudtam befejezni, mert nyelvével végignyalta a péniszemet, majd bekapta, s szívogatni kezdte. - E-elég..ngh…ahh…- soha nem éreztem ilyet. Minden gondolatom, kétségem tovaszállt, s csak ezt a bódító forróságot akartam érezni. Miután lecuppant lüktető farkamról, a heréimet kezdte szívogatni, s éreztem, hogy rögtön elmegyek. – Takumi…ahh..nem…bírom…elme..elmegyek…

- Még… egy kicsit bírd ki. - mondta, s megfogta a kezemet, majd arra késztetett, hogy megfogjam férfiasságát. Forró volt, s nedves és nem tudtam mit kezdjek vele. Belepirultam a tehetetlenségbe, s Takumi elmosolyodott. - Fel-le. - mondta, majd úgy tettem. Elkezdtem húzogatni, s kéjesen belenyögött, majd ő is folytatta, amit abbahagyott, kezével ismét ingerelni kezdte a szerszámomat, közben szenvedélyesen csókolóztunk. A beteljesülés közeledtével egyre forróbbnak éreztem a testem, s miután felértünk a csúcsra, fejem hátravetettem, derekamat megemeltem, s együtt élveztünk el, majd egész testével rám nehezedett.

- Ezért… kinyírlak…Ayuzawa. - lihegtem a fülébe

- Ehehe… ez még csak a kezdet volt. – nézett a szemembe- Megmondtam, hogy mindent megteszek, azért hogy az enyém légy. Viszont azon csodálkozom, hogy hagytad magad.

- Chh… rohadj meg! Egész éjszaka tapiztál, én meg próbáltalak levakarni magamról, de meg sem mozdultál és még csodálkozol, hogy nem maradt erőm ellenkezni. - a végét már olyan halkan mondtam, hogy alig lehetett hallani. Most komolyan, ilyen hülye kifogást még soha nem mondtam. Válaszul elmosolyodott. - Most mit vigyorogsz?

- Olyan aranyos vagy, Hiro. - mondta, majd megcsókolt.

- Ne mondd ezt! Remélem Kiru még alszik és nem hallott semmit. Amúgy meg, lemásznál rólam?- kértem, majd mellém huppant- Látom, már nem fájnak a sebeid.

- Ezek után? Jobban érzem magam, mint ezelőtt bármikor.

- Ja, gondolom. – ültem fel, majd ránéztem. Olyan szexi volt meztelen felső testel, s összeborzolt hajjal, szeme pedig csak úgy csillogott a büszkeségtől. – A lényeg, hogy ma este nem fogok itt aludni, másztam ki az ágyból felvéve az alsónacimat. Most pedig készülődj, ha be akarunk érni a suliba. - közöltem nyersen, majd elhagytam a szobát.

Uram isten mit tettem? – fogtam a fejem, miközben engedtem magamra a hideg vizet. Hogy lehettem ekkora barom, hogy így elgyengülök a karjaiban. Az érzéseim egyre kuszábbak és nem tudom képes leszek-e kibogozni őket.

Miután kimásztam a fürdőszobából és felöltöztem, lementem az ebédlőbe ahol Kiru nagy vigyorral a képén üdvözölt.

- Jó reggelt, öcsi! Hogy aludtál?- vágott be egy perverz vigyort

- Szarul.- böktem ki

- Én nem úgy hallottam. - kuncogott, mire végigfutott a hátamon a hideg. - N..nem értem miről beszélsz. - fordítottam el a fejem.

- Ne játszd a hülyét, Hiro. Tudom, hogy Takuminál aludtál, pedig mennyire mondtad, hogy te a saját szobádban fogsz lenni. - akkora kő esett le a szívemről, hogy azt hittem rögtön elszállok a könnyedségtől. Azt hittem, hogy azt hallotta, amit ma reggel…. vagyis hajnalok hajnalán csináltunk. Sóhajtottam.

- Igen, mert megkért rá. - mondtam összeszedve magam

- Aham… vágom. Jut eszembe, Takumi hol van?- váltott témát meglepően gyorsan

- Mittom én? – vontam meg a vállam, majd letelepedtem az asztalhoz.

- Te figyi, nem kéne segítened neki lejönni?

- Hagyjál már békén a francba is!- álltam fel dühösen rácsapva az asztalra. - A seggét ne nyaljam ki véletlenül? Elegem van!- fordultam meg, felvettem a táskám, s idegesen kirohantam a házból.

- Hiro! Mi a…? Hiro, gyere vissza!- hallottam, ahogy utánam kiabál, de nem érdekelt.

Futottam, ahogy a lábam bírta. Miért nem lehet normális életem? Mindig arra vágytam pedig, de egyszerűen nem sikerül úgy élnem, mint egy átlagos tizenéves. Most legszívesebben meghalnék, annyira ideges vagyok.

Hova menjek?

Az iskolába nem, most nem szeretnék társaságban lenni.

Mit csináljak?

Addig futok, míg már nem bírom szusszal.

Mit kezdjek ezekkel az őrjítő érzésekkel, amik szépen lassan megfojtanak?

Egyenesen az erdőbe futok, majd lépteim lelassulnak, s megállok. Letelepszem egy fához, s gondolkodom. Akaratlanul is felidézem az éjszaka, majd a kora reggeli történteket. Felhúzom a lábaimat, s ráhajtom a fejemet és akaratlanul is elerednek a könnyeim. Mekkora egy marha vagyok! Sírok, mint egy 5 éves kisgyerek. Szánalmas vagy Hiro Nagato.

- Hiro? Hát te mit keresel itt?- szólított meg egy ismerős hang, majd ráemeltem a tekintetemet.

- Harukawa? Ezt én is kérdezhetném. - töröltem meg a szemem

- Te sírsz? Jézusom, mi történt veled? Tiszta karikásak a szemeid. - guggolt elém, majd megfogta az arcom.

- Nem sokat aludtam… az… éjszaka. - válaszoltam akadozva, s ő csak nézett.

- Ha van valami, akkor nekem elmondhatod!- mosolygott rám.

Most valahogy olyan más. Nem az a nagypofájú, hiperaktív srác van előttem, aki folyton idegesít.

- Hosszú. Egyébként is neked iskolában kellene lenned.

- Ahogyan neked is. - makacskodott, s lehuppant elém az avarba, s figyelmesen hallgatott.

- Elmondom, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek!

- Nem fogom, esküszöm!- tette a szívére a kezét és láttam rajta, hogy megbízhatok benne.

Bólintottam, s elkezdtem mondani neki az összes dolgot, ami mostanában történt. Olyan jól esett kiönteni a szívemet valakinek, hogy ahogy beszéltem egyre könnyebbnek éreztem magam. Miközben beszéltem, figyeltem az arcát és láttam, hogy nagyon komolyan vesz mindent, amit mondok.

Ez jól eső érzéssel töltött el.

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7