Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. fejezet

2011.07.12

Miért?

Visszhangzott a kérdés a fejemben. Nem találtam választ.

Miért?

A szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Még mindig nem tudom.

Miért?

De nem a futás miatt, nem azért, mert megállás nélkül rohantam. A testem már hozzászokott.

Miért?

Jaj, hagyd már abba a miértezést! Nem akarom meghallani a választ! Nem érdekelt miért futok utána, nem akarom hallani!

Miért?

Mert…én…

 

 

Azon az úton haladtam, amin jöttünk. Végig néztem minden sikátort. Hogy a fenébe jutott ilyen messzire? Futottam tovább, s valahonnan kiabálásokat hallottam. Megindultam a hang irányába és a következő sarkon megláttam. Kb. 10 fő körülvett valakit. Térdelt, s csak a haját láttam. Barna. Ő az. Nem gondolkodtam, egyszerűen nekik rontottam, s egyesével vertem őket.

- Rohadékok! - ordítottam, majd az összevert fiú elé álltam. Nem mertem ránézni. Biztos szar állapotban van.

- Ki a rák vagy te, és hogy mertél beleavatkozni?- kérdezte az egyik sebhelyes arcú szemétláda

- Jobb, ha elhúzzátok a beleteket, különben…

- Különben?- kérdezett vissza

- Hiro…- próbált meg felállni Takumi- Húzz innen! Ne keveredj bele, ez az én dolgom!- lihegett.

- Kussolsz! Idióta, te nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak világos?- néztem rá szúrós szemmel. - És ne fészkelődj annyit!

- Te barom, semmi esélyed nincs ellene!- próbált meg kiabálni, nem sok sikerrel

- Jaaaj, tudom ki vagy! Sokat meséltek már egy vörös hajú kölyökről, aki tízesével verte szét a bandákat! - vigyorodott el a sebhelyes. - Nos, szeretném, ha megmutatnád azt a nagy erődet. - állt támadóállásba, majd felkészülve a harcra, elővettem a késemet, majd én is beálltam.

- Kezdjük!- vigyorogtam és magam elé szegeztem a tört.

Már épp támadáshoz készültem, amikor megjelent előttem egy ismerős alak. Hosszú haja suhogott a lágy szellőben.

- Kiru!- mondtam magam elé a nevet. - Mi a fenét keresel te itt?- kérdeztem meglepetten

- Szerinted? Jöttem segíteni a kisöcsémnek!- vigyorgott

- Kiru Nagato, vagy mondjam azt, hogy a “vörös démon”? Régen találkoztunk! Hallottam, hogy szüneteltek. - vigyorgott a sebhelyes

- Nem azért jöttem, hogy cseverésszek, Hajima Toru! Tudod, hogy mennyire imádlak,- mosolygott- de, ha bántani mered az öcsémet, azt soha nem bocsátom meg neked!- mutatott rá fenyegetően. - Takarodjatok!

- Jaj, nem kell ennyire felhúznod magad! Rendben, ahogy kívánod, hercegnő. Viszont, Ayuzawa, legközelebb nem fogod megúszni! Lehet, hogy az a parancs, hogy addig verjünk, míg bele nem egyezel, de ha legközelebb találkozunk, garantálom, hogy ne éld túl! Nem lesznek veled mindig a barátaid, hogy megvédjenek!- nevetett, majd sarkon fordult és a bandával elindult.

- Szemét!- fújtattam, majd kikerültem Kirut és nekimentem Torunak.

- Hiro, ne csináld!- kiáltották mindketten, de nem lehetett megállítani

Hátrafordult és még mielőtt feleszméltem volna, akkorát húzott be, hogy a falnak vágódtam. Beszarok, milyen erős.

- Hm… többet vártam az öcsédtől, Nagato!- vigyorgott, majd elmentek.

Kiru hozzám futott és segített felállni.

- Hiro, jól vagy?- nézett rám kétségbeesetten. Még sosem láttam ilyennek, te jó ég!

- Megvagyok!- kapcsoltam… Azonnal Takumi felé indultam, aki alig bírta tartani magát. Odafutottam, s megtartottam. - Hé, lábra tudsz állni?- kérdeztem

- Úgy nézek ki?- mosolygott fájdalmasan

- Jó, hülye kérdés volt!- vallottam be, majd a hátamra vettem, s felszisszent. - Bocs, de máshogy nem tudlak elvinni!

- Ugyan, ez így nagyon kényelmes!- vigyorgott kajánul, s én belepirultam

- Hülye!

- Na, jobb, ha indulunk, mindjárt besötétedik!- vágott közbe Kiru vigyorogva

- Hova visztek?- kérdezte Takumi

- Szerinted? Bedobunk a folyóba!- vágtam rá

- Hiro azt akarja mondani, hogy hozzánk, természetesen. - fordította le a nővérem

Mire hazaértünk, azt hittem megszakadok. Nem hittem volna, hogy ilyen rohadtul nehéz Takumi, vagy csak én vagyok gyenge? Habár az az ütés eléggé váratlanul ért és még fájdalmas is volt. Egyenesen a nappaliba indultam, mikor Kiru megállított.

- A-a, nem a nappaliban fog aludni!

- He?- néztem rá értetlenül.

- Vidd fel szépen a szobádba!- mosolygott a lány, és legszívesebben most elsüllyedtem volna.

- Na, majd tudod, mikor! Miért nem lehet a nappaliban?

- Azért, mert neki rendes ágy kell, és neked ott kell lenned mellette, kicserélni a kötéseit, satöbbi.

- Hülye vagy? Megmondanád, hogy én hol fogok aludni?- kérdeztem kicsit hangosabban

- Természetesen a földön!- válaszolta mosolyogva, s már csak a Takumi javaslata hiányzott, amit meg is kaptam

- De szerintem elférünk ketten is az ágyon. - súgta a fülembe, s majdnem leejtettem.

- Vaaagy! Van egy jobb ötletem!- csillant fel Kiru szeme- Mi lenne, ha az anyuék szobájában fektetnéd le? Ott elég nagy az ágy, elfértek ketten is. - nézett huncutul a lány.

- Benne vagyok!- örvendezett Takumi

- Barmok! Na, jó felviszem anyuék szobájába, de én a saját szobámba fogok aludni!- zártam le a témát és felvittem a “sérültet”, majd óvatosan leültettem. Örültem, hogy végre felegyenesedhettem. – Bassza meg, de szarul nézel ki!

- Kösz, ez kedves volt.

Tényleg rosszul nézett ki. Tele volt foltokkal, meg sérülésekkel.

- Na, rád bízom a dolgokat!- szólalt meg Kiru- Kötözd be rendesen!

- Te nem segítesz?- néztem rá kérdőn

- Minek? Hisz a te barátod!- kacsintott, majd becsukta maga után az ajtót.

- Milyen kedves, hogy magunkra hagyott nem igaz?- mosolygott Taku

- Fogd be!- sóhajtottam, majd behoztam a kötszert, a fertőtlenítőt és egy tálba vizet. - Le tudod venni az ingedet?- hülye kérdés volt.

- Azt hiszem!- elkezdte gombolni, de megremegett a keze.

- Persze! Na, hadd lássam!

Most nem szeretném látni a saját arcomat. Miután lehámoztam róla a felsőt kikerekedett a szemem.

- Szörnyű mi?- kérdezte

- Hogy kérdezheted ezt ilyen nyugodtan? Tudom, hogy mennyire fájhat, te még sem mutatod semmi jelét. - kezdtem hozzá a tisztításnak

- Meg tanultam kezelni a fájdalmat. Ez a verés semmi nem volt, ahhoz képest, amit gyerekkoromban kaptam. - mondta nyugodtan, s miután befásliztam, ránéztem.

- Jaj, ne nézz így rám!- fogta meg az állam, s beleremegtem az érintésbe- Ilyenkor legszívesebben…- elrántottam a fejem

- Hagyd abba! Nem akarom hallani! Miért veszed ezt ennyire lazán? Te…el sem tudod képzelni mennyire aggódtam érted és te nem is törődsz a testi épségeddel!- álltam fel

- Te… aggódtál értem?- nézett rám meglepetten, majd elfordítottam a fejemet.

- I-igen… De mit számít? Feküdj le és aludj!

- Ez kedves tőled!- mosolygott, majd megfogtam a vállát és óvatosan lefektettem, majd elindultam ám ekkor megfogta a karom. – Hiro - szólított meg halkan, s ránéztem- Szeretlek!

Teljesen elvörösödtem. Ilyet mondani… levettem magamról a kezét és maga mellé helyeztem, majd kimentem a szobából. Nagyot sóhajtottam, majd szívemre tettem a kezem. Őrülten vert, megint. Mégis hogy mondhat ilyet? Indulatosan bevágódtam a szobába, s elmentem zuhanyozni. Hihetetlen, hogy itt van nálunk. Alig egy szoba választ el minket egymástól. - Na, jó, Hiro Nagato ezt most azonnal befejezed!- próbáltam magam csillapítani, de nem nagyon sikerült. Kb. fél óráig áztattam magam hideg vízzel, hogy lenyugodjak kicsit. És még be kell mennem, megnézni jól van-e. Oké, tudom, hogy lesz- agyaltam, miközben kikászálódtam a zuhanyzóból és átöltöztem- bemegyek, gyors ellenőrzés, utána szélvész gyorsan kirohanok! Igen, ez az!

Milyen szerencse, hogy az én meg az apuék szobája az emeleten van pontosan egymással szemben. Kirué bezzeg a földszinten.

- Szabad!- hangzott a válasz, majd benyitottam. Hirtelen megálltam, s a látottak miatt totál elpirultam. Egy szál bokszerben ült az ágyon lerúgva magáról a takarót, miközben tv-t nézett. - Valami baj van?- nézett rám kérdően.

- Bazd, mi a faszért kellett levenni a cuccodat, amit nagy keservesen tudtam csak rád adni?- kérdeztem dühösen, s becsuktam magam után az ajtót.

- Melegem volt. Ez a sok kötés rohadt meleg. - mutatott rá a problémára, s én végignéztem rajta. Még ez a sok kötés sem tudta leplezni izmos testét. Szemem egyre lejjebb tévedt, s gyors elfordultam. Mégis mi a fenét művelek?

- E-ez nem mentség!- léptem közelebb- rohadt gyorsan feküdj vissza, neked pihenned kell!- álltam meg előtte és megpróbáltam visszafektetni.

- Piros az arcod és ki vagy hűlve. Minden rendben?- kérdezte aggódó tekintettel, s megérintette az arcom. - Nem vagy te lázas?

- Jól vagyok, tényleg! Csak vettem egy hideg zuhanyt.

- Á, értem. - nézett rám, s közelebb vont magához. Basszus nem ez volt a terv! Gyorsan felegyenesedtem, s elindultam kifelé, de megfogta a karom. Ezt már eljátszottuk egyszer. - Hiro, kérlek, aludj itt!- kérte, szinte könyörgő tekintettel. Normális ember nem szalasztana el egy ilyen lehetőséget, de én ellenkeztem.

- Minek aludjak itt? Nekem van saját szobám, vagy talán félsz egyedül?- válaszoltam kicsit durvábban a kelleténél, mire lehajtottam a fejem. - Ne haragudj.

- Semmi baj. - mosolygott, de még mindig fogta a kezem. - Kérlek, Hiro! Esküszöm, nem csinálok semmi olyat, csak kérlek, aludj velem. Szükségem van rád. - az utolsó mondatot olyan halkan és szenvedélyesen mondta, hogy cserbenhagyott minden akaraterőm. Sóhajtottam.

- Chh… menj arrébb. - morogtam, majd bebújtam mellé. – Te az ajtó felől a baloldalon, én az ablak felől a jobb oldalon, a szélén, világos?

- Mint a nap. - úgy mosolygott, mint ha most nyert volna meg valami fontos csatát. Akkor ebben én vesztettem sajnos.

 Lekapcsoltam az ágy melletti lámpát és az oldalamra fordultam. Egyenletes szuszogása azt bizonyította, hogy elaludt. Hála Istennek, most már át tudok menni a szobámba. Ám mielőtt felülhettem volna, egy kar ölelt magához. Szemeim kikerekedtek, mikor Takumi teljesen hozzám bújt. Éreztem a melegséget, ami belőle árad, éreztem az illatát.

- Így azért kényelmesebb, nem igaz?- kérdezte halkan

- Nem… ezt beszéltük meg.

- Azt beszéltük meg, hogy nem csinálok semmi olyat, azt viszont, nem, hogy nem ölelhetlek át. Csak ennyit kérek, hogy maradjunk így, rendben?- éreztem, ahogy megpuszilja a fejem búbját. Beleegyezően sóhajtottam.

- Egyetlen rossz mozdulat és kinyírlak, vili?

- Megegyeztünk. - húzott magához közelebb.

 

Azt hiszem, ezen az éjszakán sem fogom tudni kialudni magam rendesen.

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7