Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.kötet 7.fejezet

2014.04.27

~Kiru szemszögéből~

Mikor hazaértem a suliból Shikit a kanapén ülve találtam cigivel a szájában és a tévét nézte. Nagyszerű, gondoltam, úgy is beszélni akartam vele. Becsuktam a kaput és lehuppantam mellé a fotelbe.

- Cső!- köszöntem, ő meg csak kérdően nézett rám, mire megvontam a vállam. - Felfüggesztettek.

- Mert?

- Nekimentem Ayuzawának.- válaszoltam és fél szemmel az arcát fürkésztem. Sikerült látnom egy szemrándulást és még inkább összevonta a szemöldökét.

- Mit keres az ott?

- Úgy tűnik ő is le kíván érettségizni.

- Hiro?- kérdezte

- Elvan. Próbál nem foglalkozni vele. Jó munkát végeztél, úgy tűnik nem hatnak rá különösebben Ayuzawa szavai.

- Van még mit tanulnia. - elvette az asztalról a poharát és felhörpintette a tartalmát.

- Te iszol?- néztem rá nagy szemekkel. - Honnan szerezted?

- Néha jó kirúgni a hámból. - emelte meg a földön lévő Jack Deniels-es üveget - Kérsz?

 - Naná! Úgy sem megyek a héten suliba!- nevettem, majd kiszaladtam a konyhába egy pohárért, s mikor visszaértem az övé megint tele volt.

Miután kitöltötte a keserű folyadékot, koccintottunk, aztán rátértem a témára.

- Mi van köztetek?- kérdeztem, mire felemelt egy szemöldököt, én meg sóhajtottam, elvettem tőle a poharát, mivel nem lenne jó, ha Hiro részegen látná. – Úgy értem Hiroval. Ne tagadd, tudom, hogy ma reggel csókolóztatok a kocsiban, nem vagyok hülye. - tettem karba a kezem

- Na és akkor mi van? – kérdezte és beleszívott a cigijébe.

- Szóval igaz!- hajtottam hátra a fejem. Szédültem. Hirtelen megfogtam Shiki ingjét és közelebb húztam olyannyira, hogy majdnem összeért az orrunk. – Na, ide figyelj! Fogalmam sincs, mit eszik benned az öcsém, de látszólag beléd szeretett. Elég gyorsan sikerült túltennie magát Ayuzawán, de láttad mekkora lelki sérülést okozott neki, hogy becsapta. Ha te is azt fogod csinálni vele, mint az a féreg, abba belebetegszik. És ha ő szenved, akkor én is szenvedek. És én utálok szenvedni. Ezért… még most szállj ki ebből a kapcsolatból, ha nem gondolod komolyan, különben akármilyen ügyes bérgyilkos vagy, a pokol még neked is kemény lenne!

- És mi van, ha komolyan gondolom?- fogta meg a kezem és sikerült elérnie, hogy elengedjem az ingjét. Erős, meg kell hagyni.

- Kedveled?- kérdeztem, mire bólintott- Szereted?

- Hagyjál már!- feltérdeltem, megfogtam a vállát és a szemébe néztem

- Szereted?- tettem fel újra a kérdést

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, Hiro, Haru és Chris lépett be rajta. Elengedtem, az üveget meg a poharakat a kanapé alá rejtettem, majd felálltam.

- Már ennyi az idő?- néztem a faliórára és csakugyan eltelt. Reménykedtem benne, hogy Hiro nem látta az előbbit. Elég kellemetlen lett volna.

- Igen, végeztünk!- mondta Haru és közelebb lépett hozzám. - Piaszagod van. - gyorsan rátettem a kezem a szájára és gyilkos tekintettel néztem rá.

Hiro meg csak állt a kapuban, nem jött beljebb.

- Hé, öcsi,- mentem oda hozzá- Minden oké?

- Aha… Megjöttem. - mondta, majd Shikihez vette az irányt

- Üdv… itthon. - néztem utána és rossz érzésem volt. Nagyon rossz.

~Hiro szemszögéből~

Belépve a kapun, már olyan szinten ideges voltam, hogy azt hittem elájulok. Annyit vettem észre a külvilágból, hogy Kiru odajön hozzám és megkérdi, jól vagyok-e. Aztán megláttam Shikit a kanapén ülve, s engem nézett. Most vagy soha, gondoltam, és elindultam felé. Megálltam előtte és ránéztem.

- Menjünk!- mondtam

- Hová?- nézett rám kérdően

- A lakásodra. - mondtam egyszerűen és örültem, hogy nem remegett közben a hangom. Elnyomta a csikket a hamutartón és felállt.

- Menjünk. –simított végig a fejemen

Elsétáltam a nővérem mellett, kinyitottam az ajtót és kiléptem.

~Kiru szemszögéből~

Szóval így áll a helyzet. Hiro azelőtt soha nem viselkedett így. Mikor megindultak felém, hirtelen kétségbeestem. Néhány pillanat volt csupán, de lejátszódott bennem az egész. Hogy Hiro eleinte boldog, aztán megint ugyanaz fog történni. Shiki karját szinte reflexszerűen fogtam meg, és kétségbeesetten, majd dühösen néztem rá.

Sóhajtott egyet, majd belenézett a szemembe és végül jól láthatóan bólintott. Elengedtem a karját és kifújtam a levegőt. Hatalmas kő esett le a szívemről.

~Hiro szemszögéből~

Hátrafordultam és láttam, hogy a nővérem fogja Shiki karját. Nem értettem az egészet, de úgy tűnt, mintha kommunikálnának egymással. Némán. Néhány másodperc volt az egész. Aztán leesett. Kiru is attól tart, amitől én. Elengedte Shiki karját, majd elhagytuk a házat.

- Gyalog megyünk. - mondta hirtelen Shiki

- Mi van a kocsiddal?- néztem rá meglepetten, de ő nem válaszolt.

Menet közben nem szóltunk egymáshoz. Mögötte lépkedtem a hátát bámulva, s közben gondolkodtam. Ezen az egész helyzeten, Kirun, mindenen. Úgy belemélyedtem a gondolataimba, hogy hirtelen azon kaptam magam, hogy a liftben állunk és kinyílik az ajtaja. Kiléptünk, majd a lakáshoz indultunk. Shiki előkereste a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Beléptem, ő pedig mögöttem bezárta az ajtót. Minden tök monoton volt. Levettem a cipőmet, letettem a táskámat, felhúztam a benti papucsot és besétáltam. Leültem a kanapéra és hátradőltem.

- Nagyon szótlan vagy. - lépett elém Shiki.- Kérsz valamit inni?- megráztam a fejem

- Ayuzawa volt ma a suliban,- mondtam - de bizonyára Kiru elmesélte.

- Ja. Elverte legalább?

- Nem.

- Kár. - gyújtotta meg a cigijét és leült mellém. Elmosolyodtam. - Beszéltetek legalább?

- Aha… már ha a fenyegetést annak lehet nevezni. Sajnos Chris az ő osztályába került, lent a földszinten Haruval megláttuk, hogy Ayuzawa próbálja meggyőzni valamiről, én pedig közbe léptem. Az a rohadék-szorítottam ökölbe a kezem- megkörnyékezte az unokatesómat.

- Érdekel?- kérdezte hirtelen

- Persze, hogy érdekel, hiszen az unokatesóm. –néztem rá- Nem akarom, hogy ugyanazt csinálja vele, mint amit velem.

- Azt hiszem már nincs mit tanítanom. - váltott témát, én pedig meglepődve néztem rá.- Nincs olyan hatással rád Ayuzawa, ezért nincs szükség több órára.

Totál ledöbbentem. Szerettem ide feljárni, szerettem Shikivel kettesben lenni. Jó, voltak olyan pillanatok, mikor megríkatott, meg nagyon nehéz volt, de az utóbbi időben élveztem a „vitákat”, még ha nem is voltak igaziak. Viszont úgy éreztem ez az a pillanat. Döntöttem. Felé fordultam, megfogtam az ingjét, közelebb húztam és megcsókoltam.

- Ennyi nem elég. - súgtam, miközben elhúzódtam tőle. Megfogta a karom és ledöntött az ágyra.

- Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte, én pedig elvesztem a szürke szempárban. Bólintottam, és felé nyújtottam a kezem. Közelebb húzódott és megcsókolt.

- Kockáztatok. - súgtam két csók között. - Viszont…- nem tudtam befejezni a mondatot, újabb szenvedélyes csókokban forrtak össze ajkaink. Kigombolta az ingem és kibújtam belőle. Olyan forró lett a testem, hogy úgy éreztem lángra kap. Akartam őt.

Mire észbe kaptam, mindketten meztelenek voltunk. Nyelvével végignyalta az egész testem, a nyakamtól kezdve a hasamon át, mindenhol. Néhány helyen apró csóknyomokat hagyott. Vágyakozóan felemeltem a lábaimat. Vette a célzást, és kivett a dohányzóasztal fiókjából gumit, amit felhúzott, és síkosítót. Fura, kellemetlen érzés járta át a testem, mikor bedugta két ujját, de aztán ellazultam és többet követeltem.

Hangosan felnyögtem, mikor betette a férfiasságát és elkezdett mozogni.. Végigsimítottam hegekkel teli izmos testén és lehúztam magamhoz egy forró csókra. Arckifejezése megenyhült, homloka kisimult. Úgy éreztem, ezt az arcát csak én láthatom, csak nekem mutatja. A szívem majd kiugrott a helyéről, soha nem éreztem ilyet. Mikor már mindketten a csúcson jártunk, rájöttem, hogy szeretem ezt a férfit. Szeretem annak ellenére, hogy mindig morcos, sosem fejezi ki az érzelmeit, és hogy rideg. Szeretem felfedezni a titkait, minden új rezdülését.

Összefontam a lábaimat a derekán és egyszerre mentünk el. Levegőt kapkodva zuhantam a párnára, ő pedig rám. Átöleltem, majd kis idő múlva az oldalára fordult. Szorosan hozzásimultam, ő pedig átölelte a derekamat. Így feküdtünk Isten tudja meddig.

– Én nem vagyok Ayuzawa. – szólalt meg hirtelen, mire bólintottam- Nem ígérem meg, hogy egész életen át melletted leszek. - kis gondolkodási idő után ismét bólintottam - Csak amíg kellek neked.

Ez meglepett. Elmosolyodtam.

- Azért lenne itt valami, amit meg kellene ígérned. - kérdőn nézett rám- Ha meguntál és nem szeretsz, szólj, és ne tűnj el!

- Rendben. – válaszolta, én pedig mint akit fejbe vertek elaludtam.

Nem voltam ebben a kapcsolatban biztos. Nehéz volt bevallani, de féltem. Tartottam tőle, hogy ha nem kapaszkodom meg benne, elveszítem. Nem tudtam biztosra meddig leszünk együtt, de úgy döntöttem, hogy kiélvezem, amíg lehetséges.

Mikor felébredtem, Shiki nem volt mellettem. Felültem, és egy ágyban találtam magam, a ruháim egy fotelen volt összehajtva. Kimásztam az ágyból, ám ekkor olyan fájdalom hasított a derekamba, hogy szó szerint kiestem az ágyból. Úgy tűnt, elpuhultam. Nagy nehezen sikerült felállnom, de még akkor is remegett a lábam és a fotelben sikerült megkapaszkodnom, hogy el ne essek. Felöltöztem és próbáltam kiegyenesedni, ami nem is ment olyan nehezen. Miután kicsit megtornáztattam a tagjaimat az ajtóhoz léptem és kinyitottam. A szoba az ebédlőbe nyílt. Shiki épp… főzött.

- Nocsak, csipkerózsika felébredt. – nézett rám

- Tudsz főzni?- néztem nagyokat.

- Mivel sokáig egyedül éltem, kénytelen voltam. - fordult vissza a tűzhelyhez.

- Nagyon jó illata van. –állapítottam meg és odaléptem hozzá. Curry-t főzött éppen. Az illata az egész lakást átjárta. Elzárta a gázt, átölelte a derekam és megcsókolt, én pedig viszonoztam. –Hány óra van?- húzódtam el tőle hirtelen

- Este nyolc. –válaszolta, majd megfogta a serpenyőt és a már megterített asztalhoz vitte. Lerakta az odakészített rizses tál mellé. Hirtelen megkordult a gyomrom, mire ő halványan elmosolyodott, majd intett, hogy üljek le.

Mikor bekaptam az első falatot, úgy éreztem, ennél finomabb curryt még életemben nem ettem. Gyorsan belapátoltam az egészet, majd szedtem egy újabb adaggal.

- Isteni finom. - mondtam teli szájjal és totál el voltam ájulva a főzőtudományától.

A végére a hatalmas fazéknyi curry teljesen eltűnt. Persze, a nagy részét én ettem meg. Elégedetten dőltem hátra a széken, és a hasamra tettem a kezem.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog ízleni. - mondta Shiki és láttam az arcán, hogy nem sok kell, hogy elnevesse magát. Látni akartam, mert még soha nem láttam őt nevetni.

- Én meg azt nem, hogy ilyen jól főzöl. –válaszoltam vigyorogva - Hmm…azt hiszem megtartalak. - ekkor megtörtént a csoda és elnevette magát. De csak a maga módján, bár én ennek is örültem. Tudtam, hogy ő soha nem fog olyan jó ízűen nevetni, mint a többi ember. Nem is baj. Én sem tudok.

Miután megvacsoráztunk és összepakoltunk, elindultunk haza. Shiki ráfonta az ujjait az enyémre. Sötét volt és az utcákon már alig volt valaki, de ha lézengett is pár ember, az vagy prosti volt, vagy részeg, így nem húztam el a kezem. Bíztam a mellettem lépkedő férfiban és most valahogy nem érdekelt, ki látja és ki nem.

Hazaérve, megálltunk a kapu előtt és megbeszéltük, hogy Miki miatt úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Váltottunk egy gyors, ám annál szenvedélyesebb csókot mielőtt beléptünk volna, aztán elengedtük egymást és benyitottunk. Mindenki a kanapén és a fotelekben ült és tévét néztek, és mikor benyitottunk, az összes szempár ránk szegeződött.

- Megjöttünk. - mondtam, majd elindultam feléjük. Shiki követett.

- Üdv itthon, bátyó!- üdvözölt minket vidáman Miki. Leültem közé és Kiru közé a kanapéra.

- Vacsi a hűtőben. - mondta Kiru

- Kösz, de már ettünk. - válaszoltam, és mielőtt még folytattam volna, Shiki, aki leült az egyik üres fotelba, összeráncolta a homlokát- Mekiztünk. - hazudtam

- Az fa… vagyis nagyon jó,- javította ki magát Kiru, mert nem akart csúnyát mondani- nekünk bezzeg nem hoztatok.

- Bocsi. - vontam meg a vállam- Mit nézünk?

- Vasember-t. –lelkendezett Haru. - Épp a közepén jártunk. - mondta. A videó meg volt állítva.

- Oké, elindíthatod. - mondtam, miután mindenki elhelyezkedett. Akio elindította a videót és mindenki a tévére meredt. Engem és Shikit kivéve. Lopva egymásra néztünk. Nem igazán bírtam a filmre koncentrálni, pedig ez az egyik kedvencem. Alig vártam, hogy vége legyen, és hogy mindenki elmenjen aludni.

A borzalmasan hosszú másfél óra után végül mindenki nyugovóra tért. Én megálltam a szobám előtt és Shikire néztem, ő pedig rám.

- Jó éjt. - mondta, majd lehajolt és adott egy gyors csókot, majd bement a saját szobájába és becsukta az ajtót. Kissé meglepett ez a cselekedete, de végül belenyugodtam és én is bementem a szobámba.

Lefeküdtem, magamra húztam a takarót és a fal felé fordultam. Nem tudtam elaludni. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mi volt ez az egész. Örültem, hogy nem akaratos, de hogy ennyire ne legyen az… kicsit megrémített. Hajnali egyig forgolódtam az ágyban, majd hirtelen felültem, kimásztam, becsuktam magam mögött az ajtómat és megálltam a Shikié előtt. Nagy levegőt vettem, majd óvatosan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Beléptem, majd ugyanolyan halkan becsuktam az ajtót. Szerencsére mamuszban voltam, így úgy tudtam osonni, akár egy macska. Megálltam Shiki ágya előtt. Ő a falnak háttal aludt, így mikor leguggoltam, tök közel kerültem az arcához. Kisimítottam az arcából egy kósza tincset és a füle mögé tettem. Megállapítottam, hogy baromi helyes, de persze ezt már eddig is tudtam. Ráhajtottam a fejem a karomra és elbóbiskoltam. Nem sokkal ezután egy nyomást éreztem a homlokomon. Kinyitottam a szemem és azt vettem észre, hogy Shiki a mutató ujját a homlokomnak nyomja, könyököl az ágyon és engem néz.

Úgy megijedtem, hogy elvesztettem az egyensúlyom és seggre estem.

- Mióta…- kezdtem, de zavaromban elakadtam

- Ezt inkább én kérdezhetném. - ült fel az ágyon, majd széttárta a takarót- Gyere!

Felálltam és pirulva bebújtam mellé. Ráfeküdtem a párnára és hozzábújtam, ő pedig átölelt. Nem próbálkozott semmivel, csak adott egy puszit a homlokomra és kész. Nem bántam. Csak érezni akartam az illatát és megölelni, hozzábújni. Mellette biztonságban érzem magam.

Néhány perc múlva elaludtam. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7