Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.kötet 3. fejezet

2013.03.30

Odakint eleredt az eső. Miki és Haru a terem közepében lévő asztalom köré ült, és gondolataikba elmerülve bámultak maguk elé. Kiru arrébb épp telefonált, s közben a falról, az omladozó vakolatot kapargatta le. Nagyon halkan beszélt, nem sok mindent hallottam belőle, de nem is érdekelt igazán. Miután befejezte a beszélgetést, odaült hozzánk.

- Szóval, - kezdte- mi legyen az első lépés?

- Miki, a te apád nagykutya a városban, ugye? – néztem a lányra, mire ő bólintott. - Szeretném, ha elintézné, hogy törvényesen is a miénk lehessen ez az épület.

- Csak nem meg akarod venni ezt a szemétdombot?- nézett nagyokat Haru

- Ez a szemétdomb az NJCS-hez tartozik, ne merészelj így beszélni róla!- szólt rá dühösen Kiru, mire Haru védekezően felemelte a kezét, s bocsánatot kért. - Te pedig,- nézett rám- ki mondta, hogy a tiéd lehet? Tudtommal még mindig én vagyok az NJCS főnöke, és ez az én helyem.

- De nem törvényesen!- vágtam rá- Egyébként meg gondolkodj! –mutattam a halántékomra- Együtt vesszük meg ezt, közös pénzből, tehát a kettőnké lesz!

- Na,- dőlt hátra- én is így gondoltam!

- El tudom intézni,- szólalt fel Miki- sőt, azt is el tudom érni, hogy felújítsák az épületet! Új szobákat alakíthatnánk ki, bővíthetnénk, kicserélhetnénk a csöveket, meg minden!- mondta lelkesen

- Rendben!- válaszoltam- Akkor ez lesz a te feladatod. A következő dolog…

Nem tudtam végigmondani, mert a kapu hirtelen kivágódott, s egy sötét, elázott alak lépett be, majd egyenesen felénk vette az irányt. Tetőtől talpig feketében volt. Miki megijedt, s mögém bújt, Kiru és Haru felálltak a székből, támadásra készen álltak.

- Úgy hallottam emberekre van szükséged!- tette a tenyerét az asztalra, majd leemelte kapucniját a fejéről, s rám emelte szürke szemeit. Tekintete rideg volt, fagyos és semmilyen érzelem nem tükröződött

- Ki vagy te?- kérdeztem, viszonozva jeges pillantását.

- A nevem Shiki. Bérgyilkos vagyok.

Alaposan szemügyre vettem. Fekete haján esőcseppek csillogtak, kabátját levéve fekete izompólót viselt, s ugyancsak fekete nadrágot. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy biztosan ő a halál angyala, hisz izmos is volt és jóképű, bár ez érdekelt most a legkevésbé. – Milyen fegyvereid vannak?- kérdeztem, miután elég feltűnően végigméregettem.

- A legmodernebb mesterlövész fegyverek: Tokyo Marui Glock 18C, M60-as géppuska, M1 Carbine, a kedvencem Beretta 92FS –mondta mindezt szinte csillogó szemekkel.

Jó, elég lesz!- szakítottam félbe, s elhallgatott- Hol szolgáltál?

- Az Ayuzawa családnál.

Meg sem lepődtem. - Toru küldött, mi?- kérdeztem, s ő bólintott. - Jól van, - álltam fel a székből- megnézzük, mit tudsz!

Kiru tudta, hova kell mennünk, így előkapott egy kulcsot a zsebéből, s elindultunk utána. Az épület mellett rengeteg léc, kuka, szemeteszsák, és egyéb kacat volt egymásra pakolva. Ezeket arrébb tolva, a földön egy pinceajtó volt, s a lány kinyitotta azt, majd egy lépcsőn lefelé egy alagsorba jutottunk, ami be volt rendezve mindenféle edző felszereléssel és egy céllövöldével. Ezt még Kiru rendeztette be az NJCS számára, de nem sokat használták, viszont karban lett tartva, szükség esetére. Nemrég tudtam meg, hogy erre verte el drága nővérem a szüleinktől kapott pénz egy kis részét.

- Lássuk, tényleg olyan jó mesterlövész vagy-e, mint amilyennek mondod magad!- néztem Shikire, s ő szó nélkül beállt a helyére, mi pedig kintről szemléltük, mennyire tud jól célozni. Ő fülvédő nélkül húzta elő a saját hatlövetűjét, és tökéletes pontossággal sorozta meg a létfontosságú szerveket, s minden lövése talált. Haru és Miki szájtátva nézték, s a végén tapsviharban törtek ki, s Kiru is elégedetten mosolygott.

- Rendben,- mondtam, miután kijött- fel vagy véve.

Vigyorogva rám nézett, s bólintott egyet. Érdekes figurának tartottam ezt a srácot. Valahogy fura érzésem volt, akárhányszor rám nézett.

- Immár öten vagyunk, –kezdtem, miután visszatértünk az épületbe, s leültünk az asztalhoz. Egyébként, akkor még abban a helyiségben ez volt az egyetlen bútor, ezen kívül még itt-ott egy pár szék, semmi más- de, kell még legalább két ember.

- Én tudok egy embert, akit beszervezhetnénk. – nézett rám Shiki- Ő is profi, közelharcos.

- Szeretnék beszélni vele!- tettem karba a kezem, Shiki meg csak bólintott.

- Jó, de nem ma!- vágott közbe Kiru- Ma már eleget szervezkedtél Hiro, pihenésre van szükséged, és a többieknek is!

- Rendben van! Holnap kora reggel elviszel hozzá Shiki! Most pedig mindenki menjen haza!- utasítottam a csapatot.

- Én nem akarok hazamenni!- nézett rám boci szemekkel Miki.

- Én sem. Nem tudnék otthon mit csinálni. - vont vállat Haru.

Körbenéztem, s láttam, mindenki itt akar maradni. Ugyan nincs sok hely, de én nem bántam, bár nem igazán volt ínyemre ennyi ember közelsége. Egyedül akartam maradni, és merengeni, terveket szövögetni. Úgy éreztem magam belül, mint egy roncs, alig volt életerőm, de erősnek kellett maradnom. Mindenki érdekében.

Eközben hozattam hálózsákokat, de csupán 4 darab van, ezért Kiru és Miki együtt aludtak. Kiru az asztalomat használta ebédlőasztalnak, s kirakott egy csomó ennivalót. Kenyeret, vajat, dzsemet, sőt még aszalt szilvás onigirit is készített. Ehhez nagyon értett. Körbeültük az asztalt, és mindenki csendben majszolta a vacsoráját. Kiru unszolására nagy nehezen lenyomok a torkomon egy fél onigirit, de ennyi az egész. Semmi étvágyam nem volt. Mióta Takumi elárult alig ettem, pedig szükségem lett volna rá, hogy felerősödjek. Felálltam, megköszöntem az ennivalót, és elmentem mosdani. A „fürdőszoba” kis helyiség volt, régi, rozsdás zuhanyzóval. Ez volt a munkások fürdőhelye régen. Nem csoda, hogy bezárták ezt a koszfészket. Egyetlen zuhanyzó jutott több száz embernek.

Miki kiszámolta, mennyi meleg vizünk van, és mindenki 10 perc fürdési időt kapott. Szerintem ez több, mint elég. Beálltam a zuhanyzóba és engedtem magamra a meleg vizet. A gondolataim folyton Takumi körül forogtak. Újra és újra feltettem magamban a kérdést: „Miért? Miért árult el?

Összeszorult a szívem, és sírásban törtem ki. Örülök, hogy a víz elnyomta a hangomat. Muszáj volt kiadnom magamból a feszültséget, pedig megígértem, hogy bármi történjék is, nem fogok bőgni, mint egy kislány, aki elvesztette a játékát. Pedig akkor pont úgy viselkedtem. Visszagondolva, talán nem is Takumi miatt sírtam, hanem amiért ilyen szánalmas és gyenge voltam. Letelt az idő, s azon kaptam magam, hogy Kiru dübörög az ajtón.

- Hé, öcsi! Meddig akarod még áztatni magad?

Némán elzártam a csapot és törülközőért nyúltam, amit magamra csavartam, s a megrepedt tükör elé álltam. A forró víztől kipirult az arcom és a könnytől piros volt a szemem. Kinyitottam a csapot, és a fejem hideg víz alá tettem. – Egy barom vagyok. - mondtam halkan magam elé. Megtöröltem a fejem, majd visszavettem a ruháimat, és immár lenyugodva, kimentem a fürdőből.

Miután mindenki megfürdött, ágyba bújtunk. Vagyis hálózsákba. Néhány perc múlva rajtam kívül mindenki elaludt. Oldalamra fordultam, és a mellettem fekvő Shikire néztem. Nem értettem őt. Miért nem ment haza? Azt gondoltam, tuti van valahol egy lakása, akkor meg miért maradt itt? Még csak nem is ismert minket, és mi sem ismertük őt. Én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy ki is ő valójában. A felől kétségem sincs, hogy ölt már embert. Amikor rám néz azzal a hűvös szemeivel, szinte földbe gyökerezik a lábam. Viszont most, ahogy az alvó arcát nézem, olyan ártalmatlannak tűnik. Észrevettem, hogy egy tincs lóg a szemébe, s mire észbe kaptam, már nyújtom a kezem, és a füle mögé simítom. Gyorsan elrántottam a kezem és felültem. „Mégis mi a fenét csinálok?”- kérdeztem magamban, majd kikászálódtam a hálózsákból, felvettem a bakancsom, és kimentem a levegőre, ott leültem az ajtó mellé, s a fejemet a falnak támasztom. Eleredt az eső, viszont az eresz védelmet nyújtott. Jól esett a csend, s csak az eső kopogását lehetett hallani. Kellemes volt.

Azt gondoltam, már mindenki alszik, pedig ez korántsem volt így. Nem tudtam ugyanis, hogy Mikin kívül mindenki fent volt

Shiki felült, s a nyitott ajtón át beszökellő kevés fényben a hűlt helyemet figyelte.

- Ne is törődj vele. - szólalt meg Kiru- Minden este ezt csinálja.

- Miért?- nézett rá kérdően a lányra

- Depressziós. - válaszolt.

- Ayuzawa miatt?

- Ja.

- Én aggódom Hiro-kunért. – mondta alig hallhatóan Haru. – Olyan más lett.

- Milyen volt régen?- fordul Shiki a fiúhoz.

- Nem sokat változott. - válaszolt nevetve helyette Kiru- Mindig magának való volt, soha nem szerette a nagy tömeget maga körül. Persze, mindig volt egy-két barátja, mint mondjuk Haru és,- kis szünetet tartott- mondjuk úgy, hogy Takumi is az volt.

- Ugyan, tudom, hogy több volt barátságnál. Ezt az Ayuzawa családnál mindenki tudja. Én is szemtanúja voltam a kis akciójának, mikor Takumi az apja hagyatékáért küzdött egy éve. Már akkor azt gondoltam, ez a Hiro gyerek nem normális.

- Heh. - vigyorgott Kiru- Sosem volt az, de hát az öcsém, mit tegyek? Mellette kell lennem, hisz képes lenne eret vágni azért a balfasz Takumiért.

- Nekem nagyon hiányzik a régi niisan. - vágott közbe suttogva Miki, és szorosan Kiruhoz bújt.

- Mindenkinek hiányzik. - simogatta meg a fejét a nővérem.

- Miért segítetek neki?- kérdezte ismét Shiki pár pillanat csend után.

- Mert a barátunk!- csattant fel Haru- Nekem ő mindig a legjobb barátom lesz, és mindenben segíteni fogok neki.

- Elég legyen Haru!- intett Kiru, hogy feküdjön le, amit meg is tesz.

Éjfélre járt az idő, s én még mindig kint ültem. A hűvös szellőtől libabőrös lettem, de olyan jó volt odakint lenni, egyedül. Elbóbiskoltam, s arra ébredtem, hogy valaki áll mellettem, s a hátamra terít egy lepedőt. Megijedtem, s felnéztem.

- Shiki? – nem igazán láttam a félhomályban, de az alakjából ítélve ő lehetett.

- Miért vagy még idekint?- ült le mellém.

- Jó itt.

- Bent melegebb van.

- Mondom, hogy jó itt. - förmedtem rá, s gyorsan észbe kaptam, majd lehajtottam a fejem.

- Nem sok önuralmad van. Hogy akarsz így szembe szállni Ayuzawával?- A kérdésével meglepett, de igaza volt. Ilyen dühkitörésekkel nem sokra mentem volna. Nem válaszoltam. - Én talán segíthetek.

Meglepve néztem rá. - Hogyan?

- Ha részt veszel a különleges edzésemen, megtanítlak közömbös lenni minden helyzetben. Mondjuk, ha Ayuzawa lelkileg meg akar alázni. - vont vállat.

Ez a srác mintha belelátna a fejembe. Meglepetten néztem rá. Honnan tudta, hogy mi járt a fejemben? Átfutott az agyamon, hogy talán gondolatolvasó. Nem. Az volt a helyzet, hogy akkor minden gondolatom, érzésem visszatükröződött az arcomra, és ezt Shiki ki is használta ellenem. Nem tudtam, hogy vélekedjek Shikiről. Túl hirtelen bukkant fel, ráadásul bérgyilkos is volt, aki embereket ölt, pénzért. A hideg is kirázott az ilyen alakoktól, de éreztem, hogy Shiki más. Nem féltem tőle, inkább megnyugtató volt a jelenléte. Megbíztam benne, annak ellenére, hogy még csak pár órája ismerjük egymást.

- Rendben,- bólintottam végül- részt veszek az edzéseden.

Shiki arcán nem tükröződött semmiféle érzelem a döntésemmel kapcsolatban. Vagy eleve tudta, hogy úgyis ezt fogom válaszolni, vagy tényleg nagyon ura volt önmagának. Nagyon irigyeltem miatta.

- Helyes. - úgy tűnt, mintha elmosolyodott volna, s megsimogatta a fejemet. Ez valahogy olyan jól esett. Nem akartam, hogy abbahagyja. Végül mégis elvette a kezét, s felállt. Most pedig irány a hálózsák. Álmosan nem sok hasznodat vesszük.

Azt teszem, amit mond, bár nem szívesen. Maradtam volna még kint egy kicsit. Némán bemegyek a raktárba, Shiki pedig bezárja az ajtót. Ledobtam magamról a lepedőt,- amit nem tudom, Shiki hol talált- meg a csizmát, s bebújtam a hálózsákba. Öntudatlanul is Shiki felé fordultam, aki már be is húzta a cipzárt a zsákon. Egy kis ideig még őt bámultam, nem szólt érte, ő is a szemembe nézett, majd szépen lassan elaludtam. Az járt a fejemben, hogy most biztos egy buta kölyöknek hisz, és hogy lett egy reménysugaram, aminek segítségével túl tudom tenni magam Takumin. Ezután minden gondolatomat az edzés fogja kitölteni. Érdekes mód, ennek az idegennek, Shikinek a közelsége megnyugtatott. Elaludtam, s napok óta először igazán szépet álmodtam. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

gomeeeeeee ><

(Lina, 2013.11.10 13:50)

Neki estem a negyedik fejezetnek is, idő kérdése és fent lesz az is ;)

:)

(lucy07, 2013.04.01 20:47)

Csak most láttam, hogy van 2. évad, jól lemaradtam :) Nagyon szimpi ez a rejtélyes idegen kíváncsi vagyok nagyon a folytatásra!! :D

 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7