Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.kötet 1. fejezet

2012.07.04

2. kötet

1.fejezet

Átlagos szombati nap, átlagos délutáni program. Nincs is jobb, mint videójátékozni a nővéremmel, s közben csipszet majszolni. Minden hétvégén ezt csináljuk.

- Háh, nyertem!- emeltem fel dicsőségesen a kezemet.

- Jól van már, ne szállj el magadtól.- morogta Kiru- Kezdjünk újat, most nem veszítek!- mondta, ám ekkor csengettek.- Majd én nyitom, biztos a pizzafutár!- állt fel, s az ajtóhoz ment, majd mikor kinyitotta, egy szomorú arcú hölgy állt előtte.- Ayuzawa-san!-lepődött meg Kiru, Takumi anyukáját látva.- Mi szél hozott? – tárta ki előtte az ajtót, hogy beengedje

- Kiru-chan...ne haragudj, hogy csak így beállítok-lépett beljebb könnyes szemmel- de, nagy baj van.- Én abba hagytam a játékot, mivel felismertem a szomorú hangot, majd kimentem az előszobába.

- Oka-san.-  igen, Takumi édesanyja megengedte, hogy „anyának” szólítsam.- Micsoda kellemes meglepetés- mosolyogtam tudatlanul, de miután megláttam kimerült és könnyektől kipirult arcát, elkomolyodtam.- Mi történt?

- Szerintem ne álljunk itt, fáradj be a nappaliba, ott tudunk beszélni.- mondta kedvesen Kiru, s a hölgy helyet foglalt a kanapén, én és Kiru pedig megálltunk előtte.

- Szóval, mi történt, Oka-san?- kérdeztem rá

- Hiro-kun, Kiru-chan, amit most mondani fogok, az rettenetes.- törölte meg könnyes szemét és én nagyon rosszat sejtettem

- Hallgatunk, kérlek mondj el mindent!- néztem rá, s ő nagyot sóhajtva velekezdett

 - Takumit börtönbe zárták- törti ki a nő

- Hogy mi?- csattant fel Kiru, én pedig totál lefagytam- Mégis miért?

- Elárulta az Ayuzawa családot. Amikor Amerikában voltunk titokban egy ottani maffia famíliával találkozgatott és  üzletelt velük. Én persze semmit nem tudtam erről. Néhány hete ez az amerikai csoport a városba költözött, ésTakumi rendszeresen elment oda.A kémeink tegnap előtt rajtakapták őt, amint kisétál a házból ésToru nem tehetett mást, minthogy bezárassa az Ayuzawa família speciális börtönébe, ahol az árulókat tartják. Takumi mindent beismert, de én nem hiszem el ezeket..-sírt- könyörgöm, tegyetek valamit! Én tudom, hogy Takumi nem áruló...

- E…ez- meg sem tudtam szólalni, Kiru is döbbenten nézett a nőre, s reflex-szerűen megszorította a vállam- Ez a legnagyobb hülyeség,  amit életemben hallottam!- próbáltam nevetni, de csak erőltetetten ment

- Hiro-kun- nézett rám könnyes szemmel, de nem tudtam felfogni a dolgot. Egyszerűen nevetséges és hihetetlen ilyennel meggyanúsítani Takumit.

- E..ez nem csak egy vicc, igaz?- kérdezte remegő hangon Kiru

- Szerintetek viccelnék ilyesmivel?- szipogott, s megtörölte a szemét

- Hazugság!- ütöttem bele az asztalba, ami kettétört- Takumi megfogadta, hogy felhagy a yakuza élettel! Neki semmi köze nincs hozzá többé!

- Higgadj le! Kell lennie reális magyarázatnak!- nyugtatgatott Kiru, de nem ment. Hogyan is nyugodhatnék meg egy ilyen helyzetben?

- Hiro-kun, én sem hiszem el! Tudom, ismerem a fiamat, soha nem árulna el senkit, főleg nem téged és a saját családját! Képes hazugságokat összehordani, hogy megvédje a szeretteit. Ezért- hajolt meg előttünk- kérlek, menj el Takumihoz!

- Megyünk! Most!- lépett elő Kiru és rám nézett.

- Nem, Kiru! – ellenkezdtem- Egyedül megyek!

- Dehogy mész egyedül, a végén még szétvered a fejét! Pláne, ha igaz! Veled megyek és pont! –vágott vissza keményen, én pedig bólintottam.- Ayuzawa-san, kérem, eltudná mondani, hova kell mennünk?

- Természetesen! – válaszolta a nő, s leírta egy papírra a helyet, majd felállt, s a kezembe nyomta. Azonnal futásnak eredtem, meg sem vártam Kirut.

- Hiro! Hé, várj!- kiálltott utánam, s már indult is volna, amikor okasan megállította

- Kiru-chan!- fogta meg a vállát- Ha most odamész, csak útban lennél.

- De..de hát!

- Had intézzék ezt el maguk között. Neked más feladatot adok, kérlek kísérj haza! Rá kell vennünk a férjemet, Torut, hogy változtasson Takumi büntetésén.

- Rendben.- szánta rá magát Kiru, s elindultak az Ayuzawa családhoz.

Közben én futottam, össze voltam  zavarodva. Esküszöm kinyírom Takumit, ha megint kitalált valami hülyeséget. A börtön egy több emeletes épületben volt a város szélén. Tele volt őrökkel, de nem volt gond, úgy is le kellett vezetnem a feszültséget, így átverekettem magam rajtuk, s ahogy gondoltam egy sötét földalatti bunkerben voltak a cellák. Az utolsó őr elintézése után, fogtam a kulcsait, s berontottam  a terembe. Az összes cella üres volt, kivéve egyet. Odaálltam, s megismertem a nekem háttal ülő hosszú barna hajú rabot. Mielőtt bármit mondhattam volna, megszólalt.

-  Tudtam, hogy el fogsz jönni- állt fel- Hiro.

- Takumi!- fogtam meg a rácsokat- Mégis mi ez az egész?- néztem rá kérdően

- Anya mondta el neked, ugye?- lépett közelebb, s én bólintottam

- Ugye, hazugság?

- Nem, nem az. Minden, amit mondott, igaz. Sajnálom, Hiro, hogy megszegtem az ígéretemet.

- De miért?- néztem rá kétségbeesetten- Nem értem ezt az egészet.

- Az Valero-k megvettek engem. –fogta meg a kezemet a cellán keresztül- Nem tehettem mást, el kellett árulnom a családomat.

- Mi az, hogy megvettek?- néztem rá dühösen- Nem arról volt szó, hogy felhagysz mindennel, ami a maffiához köt?

- De igen, csak tudod, tartozásom van, amit le kell rónom. Figyelj rám, Hiro- váltott komoly hangnemre- Háború lesz a két família között. A Valero-k, hadat üzentek az Ayuzawáknak, hogy el akarják foglalni a várost és át akarják venni az irányítást. Nekem is harcolnom kell a saját családom, vagyis a volt családom ellen. Kérlek, fogd meg anyát és Kirut, és menjetek el innen!

- Tessék? Azt nem…- kezdtem volna ellenkezni, de félbe szakított

 - Nem akarom, hogy belekeveredj, mert szeretlek.- mondta, s megsimogatta az arcom. Már kezdtem hinn neki,  amikor hirtelen lesütötte a szemét, s elrántotta a kezét. –Nem szabad hozzád érnem. – meglepődve néztem rá. – Ez még nem minden, amit hallottál, az csak töredéke azoknak a gonoszságoknak, amiket tettem.

- H..hogy érted ezt?- kérdeztem kétségbeesetten, s előre rettegtem, mit fog mondani

- Hiro én megöltem 3 embert!- válaszolta halkan, de érthetően. Kezemet kihúztam Takumié alól, ezzel elengedve a hideg vasat, s hátrálni kezdtem. Akaratlanul is könnybe lábadt a szemem. Meg sem bírtam szólalni. - Fuss, Hiro, meneküljetek! Ez a város és én sem leszek már ugyanaz! 2 hónap múlva akarják átvenni az uralmat a Valero-k. Engem holnap megszöktetnek innen és vissza térek hozzájuk. Most menj és ne gyere vissza!

Teljes mértékű sokkot kaptam. Nem bírtam tovább elviselni, így akaratlanul is futásnak eredtem. Nem hiszem el, Takumi gyilkos, áruló, és úgy érzem, hogy nem csak a családját, hanem engem is elárult. Mérhetetlenül fájt a mellkasom és olyan düh forrongott bennem, amilyet még életemben nem éreztem.

Hogy tehette ezt? Elárult, azt mondta, hogy szeret, de ha ez igaz lenne, akkor nem tett volna ilyet. De nem csak engem, hanem a családját, az édesanyját is elárulta. Ezek után, hogy bízhatnék meg benne? Nem tudom, mit gondoljak. Az egyik felem olyan mérhetetlenül csalódott, hogy teljes szívemből gyűlölni akarja, amiért átvert, a másik felem ellenben ellenben teljes erőbedobással tiltakozik az egész ellen és folyton azt hajtogatja, hogy ebből egy szó sem igaz, és Takumi ártatlan. Mert nem ez az első alkalom, hogy ilyet csinál.Most mi a fenét csináljak?

Megálltam az egyik parkban, leültem a hintára, s gondolkoztam. Ez túl sok volt nekem így egyszerre. Olyan egyedül érzem magam, elhagyatottnak. Megtámasztottam a fejem, s kitört belőlem a fájdalom tüzes, csípős könnyzuhatagon keresztül. Nem volt senki a közelben, de ha lett volna sem érdekelt.

Miután alaposan kisírtam magam döntésre jutottam. Nem fogok elfutni, csak,mert ő azt mondta.  Nehogy azt higyje már, hogy ezek után még hallgatni fogok rá. Ennél már kicsit jobban is ismerhetne. Nem. Most nem engedhetem meg magamnak, hogy összeomoljak. Fel kell állnom és pontot tenni ennek az ügynek a végére. Meg kell keményítenem a szívem és a józan eszemre kell hallgatnom. Addig nem nyugszom, míg Takumit le nem győzöm. Ez egy bosszú. Minden érzést, emléket kiölök a szívemből és csak erre az egy dologra fogok koncentrálni. Lehajtott fejjel tervet kezdtem el szövögetni, amikor megcsörrent a telefonom. Ugyanabban a pózban maradva vettem fel, s Kiru szólalt meg.

- Hiro, merre vagy? – kérdezte

- Kiru, hívd össze az NJCS összes tagját és gyülekezzetek a szokásos helyeteken. Várjatok meg, 1 órán belül ott vagyok. –mondtam egyhangúan, s meg sem várva a választ, letettem, majd kikapcsoltam a telefont, s felálltam. Tudom, mit teszek.- Takumi, ha háborút akarsz, akkor megkapod!- mondtam magam elé, s elindultam.

Takumi fejét a hideg vasnak támasztotta, s egyetlen könnycseppet hullajtott csupán miután egyedül maradt, aztán elmosolyodott.

- Úgy látom, jól szórakozol, Ayuzawa! – lépett be a terembe egy kb. két évvel idősebb, szőke hajú, sebbel borított arcú srác két társával, s megálltak a cellája előtt.

- Hmm…valaki már elintézte nekünk a piszkos munkát.- vágott be egy durcás képet a jobbján álló copfos lány fülig érő vigyorral, a szőke balján álló tetőtől talpig feketében és napszemüvegben feszítő tag pedig bólintott

- Emily, Joey, Marco- mosolygott Takumi- Azt hittem, csak holnap fogtok kiszabadítani- válaszolt mosolyogva

- Hüm…ha gondolod, itt hagyhatunk, nem mintha olyan nagy szükségünk lenne rád!- fonta keresztbe a karjait Emily

- Jól van, jól van- na szedjetek ki ebből az átkozott ketrecből! Hiro-kun elfelejtett kiengedni.

- Lépj hátra, főnök!- mondta Joey, s elővette a karjdját, majd egy vágással kettéhasította a rácsokat, majd Takumi zsebrevágott kézzel kilépett.

- Te, mondd csak, ki az a Hiro, akit az előbb szóba hoztál?- kérdezte Emily, miközben elindultak kifelé

- Ő volt az, aki elintézte az őröket és egyben a szerelmem is. –mosolygott Takumi

- Öhh.. ja igen, te buzi vagy. – mondta finnyás arcal a lány

- Téves, én nem fekszem le férfiakkal, csakis Hiroval!- vigyorgott emelt fővel

- Na jó, mi lenne, ha hanyagolnánk ezt a témát, mielőtt elhányom magam?- jelent meg egy izzadságcsepp Joey fején, Marco pedig többször is bólintott.

- Most mit fogunk csinálni, Ayuzawa?- kérdezte a lány kiérve a szabadba

- Visszamegyünk a Valerokhoz és megkezdjük a 2 hónapos edzésünket.- válaszolta Takumi- Fel kell készülnünk, Hiro is biztosan ezt teszi

- Á, szóval ezzel a Hiroval is meg kell majd küzdenünk?- nyalta meg a szája szélét Joey

- Nem!- nézett rá szúrós szemmel Takumi- Ő az enyém. Igaz, azt mondtam neki, hogy menjen el, de ahogy ismerem, tuti, hogy bosszút fog állni. Szóval, ha valamelyikőtök hozzá mer érni, azt kinyírom, világos? – bólintottak, majd Emily, Takumi mögött halkan megszólalt:

- Rohadt veszélyes, ha komolyan veszi.

- Jah, jobb lesz nem felidegesíteni!- bólintott a szőke, a néma Marco vele egyetemben- Jogosan választotta őt a Nagyfőnök.

Eközben én megérkeztem az Ayuzawa birtokra, s bekopogtam a hatalmas ajtón. Az inas beengedett, s megálltam az előcsarnokban. Már csak azt kéne kitalálni, hol van Toru irodája.

- Nagato úrfi, kérem kövessen én mutatom az utat.- hajolt meg előttem az inas, s szó nélkül követtem.

A tervemhez szükség van Toruhoz is.  Végre teljesen megnyugodtam. A zűrzavaron sikerült úrrá lennem, s most tiszta szívvel és elmével fogom teljesíteni a bosszúm. Ha törik, ha szakad, elérem a célom.

Legyőzlek, Ayuzawa Takumi!

 

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7