Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet

2011.06.22

Hétfő reggel volt, ó az a rohadt hétfő reggel. Nagyon utálom a hétfői napokat. A nyugis hétvége után kezdődik a mozgalmas hét… a hétfővel. A nevem Hiro Nagato, egy átlagos középiskolás srác vagyok. Van egy ikertesóm Kiru, vele élek egy kisebb házban nem messze a sulitól. Lehet, hogy átlagosak vagyunk, de normálisnak nem éppen mondhatnánk a családomat. A szüleink külföldön dolgoznak, apánknak rock zenekara van, anyánk meg színésznő. A karrierjük érdekében minket itt hagytak, s minden hónapban küldenek egy rakat pénzt, hogy meg tudjunk élni, jah és a zsebpénzről nem is beszéltem. Lehet, hogy ők gazdagok, de mi szeretnénk a saját kezünkből összeszedni a pénzt, így a suli mellett kisebb munkákat vállalunk el. Amit a szüleink küldenek, azt meg betesszük a bankba, szükség esetére.

- Hiro! Ébren vagy már?- kopogtatott az ajtón Kiru

- Jaja, fent vagyok. - válaszoltam, és kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, és kimentem a konyhába.

- Hiro, bazd meg el fogunk késni, ha nem sietsz!- bosszankodott a nővérem

- Chh..fogd be, asszony! Kit zavar, ha elkésünk?- ültem le az asztalhoz megkenve egy pirítóst.

- Asszony a segged! A nővéred vagyok, szal jobb, ha nem hívsz így!- mondta egy barackot nyomva a fejemre.

- Chh mit pattogsz, csak 5 perc van közöttünk.

- Épp elég indok, hogy jobban tisztelj! - állt meg előttem karba tett kézzel

Miután megettem a reggelit, együtt indultunk el a suliba. Csendben haladtunk egymás mellett, mostanában nincs túl sok mondanivalónk egymáshoz. Ha beszélgetünk, azt is kiabálva meg egymást szidva.

- Tegnap felhívott anya, míg te nem voltál itthon. - törte meg a csendet Kiru

- Mit akart? – kérdeztem flegmán

- Megkérdezte, hogy vagyunk, meg hogy, hogy megy a suli.

- És mit mondtál?

- Szerinted? Azt, hogy persze anya, minden rendben anya, ne aggódj, Hironak és nekem jó jegyeink vannak. – játszotta a szende kislányt.

- Szóval hazudtál, mi?

- Miért, mondtam volna el, hogy a drága kisöcsémet majdnem kirúgták a balhéjai miatt, meg hogy PC-jei vannak?

- Fogd be a szád! – horkantam rá mérgesen

- Na, látod!

- Csak, hogy tudd, te sem vagy egy angyal.

- Én tisztában vagyok vele! Ha elmondtam volna a balhéjainkat, anyu felhívta volna apát is, és hazajöttek volna, akkor pedig vége a szabadságunknak!

- Igaz, nem lenne jó, ha visszajönnének. - néztem le a földre.

Mióta elmentek, nagyon megutáltam őket. Csakis saját magukra gondolnak meg a karrierjükre. Az ilyen nem szülő.

- Hé, Kiru!- kiáltott utánunk egy női hang

- Yo Yuuki!- köszönt a tesóm a lánynak. Yuuki Ai, Kiru legjobb barátnője, elválaszthatatlanok.

- Na, mi van, Hiro, nem tudsz köszönni?- kérdezte flegmán a barna

- Csá. – vágtam oda neki, majd indultam tovább. - Én előre megyek.

- Chh…az öcséd nem változik.

- Hát, ne is várj egy fogyatékostól mást. - viccelődött Kiru

Az iskolába beérve ásítottam egy nagyot, majd egy ismerős hang köszöntött.

- Jó Reggelt Hiro-chan!- üdvözölt mindig udvariasan Harukawa. Ez a srác mindig rajtam lóg, tulajdonképpen jó haverom, vagy mi.

- ’Reggelt Haru! – köszöntem én is, majd együtt mentünk az osztályba.

- Izé, hol a húgod, nem együtt jöttetek?- kérdezte körbenézve

- Még mindig rá vagy kattanva? Hányszor is utasított vissza? 30-szor?

- Csak 29-szer! –javított ki pontosan- De most mondd meg, mi nem tetszik neki rajtam? Hiszen helyes gyerek vagyok, nem?- nézett rám kérdően

- Honnan tudjam?- ültem le a helyemre – Nem vagyok lány.

- Hmm… talán, ha kifúratom a fülem, meg tetetek be PC-ket felfigyelne rám?- gondolkodott hangosan

- Nem hiszem, nem vagy az esete és kész. A te érdekedben, jobb, ha leszállsz róla, mert ha elveszti a türelmét, úgy ellátja a bajodat, hogy többet nem fogsz tudni tükörbe nézni. - világosítottam fel, mire az rémülten nézett rám. - jó, na, csak vicceltem. - láttam azt a megkönnyebbülést az arcán, valahogy élveztem is. Időben beértek Kiruék is, és megkezdődött az óra. Rohadt unalmas volt, alig vártam, hogy kicsengessenek.

Óra után lementem az udvarra kicsit kinyújtóztatni az elgémberedett végtagjaimat. Leültem egy fa alá, és élveztem a csendet, bár ez nem tartott sokáig. 3 fiú állt meg előttem, rosszalló pillantást vetve rám.

- Hé, Nagato, nekünk még van egy kis elszámolni valónk egymással!- förmedt rám az egyik.

- A múltkor alaposan elláttad a bajunkat, most itt az ideje visszaadni!- tördelte a kezét a másik.

- Szerintem meg nem volt elég az, amit kaptatok. - álltam fel, s leporoltam a nadrágom.

- Kis szarzsák!- nekem támadott az egyik, de azt kikerültem, és egy jobb egyenessel kiütöttem, mire az a földre került.

A másik kettő egyszerre jöttek nekem, mindketten ütni akartak, de én megfogtam az öklüket, megállítva a támadást, aztán elengedtem, és hasba ütöttem őket. Ők is a földre kerültek.

- Szóval, csak ennyit tudtok?- álltam előttük karba tett kézzel.

- Te kis pöcs! Ezt még nagyon megkeserülöd.

- Csak nem akarsz még?- fogtam meg a ruháját, kezem ökölbe szorítottam és ütni készültem, mikor valaki megállított.

- Nagato, most már elég lesz!- hallatszott egy kemény hang

Elengedtem a tagot, és felegyenesedtem. Egy ismerős alak állt mögöttem, barna haját kócolta a szél, ibolya szemei csillogtak

- Ki kérte, hogy avatkozz közbe Ayuzawa?- kérdeztem a szemébe nézve. Bassza meg, hogy lehet valakinek ilyen szeme?

- Neked Takumi-senpai- válaszolta

Ayuzawa Takumi, a Diáktanács elnöke. Utálom a fazont, azt hiszi, hogy olyan nagy kutya. Persze, kitűnő tanuló, az iskola legjobbja, helyes, imádják a lányok. Engem pedig rohadtul irritál.

- Ja, persze, mit akarsz?- kérdeztem flegmán

- Tanítás után gyere a diáktanács terembe!- felelte, majd a 3 srácra nézett. - Ti pedig ne zaklassátok a diákokat, 1 hónap büntetést fogok javasolni a megbeszélésen.

- Chh… egy hónap e miatt a kis szaros miatt? Rohadj meg Nagato, ezért még kapsz suli után!- vágott vissza az egyik, majd miután látták Ayuzawa gyilkos pillantását inkább befogta és elballagtak.

- Miért csak nekem kell mennem?- néztem rá kérdően

- Neked én magam fogok büntetést kiróni. - vigyorodott el

- Rohadj meg!- sziszegtem dühösen, majd a csengő hallatára elindultam befelé a suliba

Mégis hogy képzeli ez a fasz, hogy nekem ő talál ki büntetést? És mi volt az a perverz vigyor a képén? Fúj, de utálom. Ezek a gondolatok keringtek a fejemben, majd Kiru zökkentett ki belőlük.

- Na, mi van, csak nem megint balhéztál?- kérdezte a terem ajtófélfájának dőlve.

- Törődj a magad dolgával, asszony. - mentem el mellette

- Már ezerszer mondtam, hogy ne hívj így kis takonypóc!- nézett rám gyilkos tekintettel, miközben leültem a helyemre, ő pedig velem szemben.

- Láttam, hogy Takumi is kiment. - vigyorgott rám- Mit mondott?

Sóhajtottam. Valamiért amikor Ayuzawáról beszél, meglátom azt a különös fényt a szemében és ez rohadtul nem tetszik.

- Csak nem te is beleszerettél abba a pöcsbe?- kérdeztem kezemet az állam alá téve, majd kinéztem az ablakon.

- Hülye vagy? Én nem vagyok olyan, mint a többi ringyó, akiknek folyton csak Takumi jár a fejükben. Csak hát… mindig megvéd téged, ha valami balhéba kerülsz. Ugye tudod, hogy csakis miatta nem rúgtak ki még a suliból.

- Senki nem kérte meg rá, hogy közbe avatkozzon. - válaszoltam flegmán

- Te olyan idióta vagy Hiro. - sóhajtott Kiru, majd a helyére ment, mert bejött a tanár, viszont egy dolgot még a fejemhez vágott. - Elgondolkoztál már azon, miért foglalkozik veled olyan sokat?

Erre a kérdésre felkaptam a fejem. Tényleg, ezen még sosem agyaltam, de nem is annyira érdekelt. Viszont, már ha úgy is fel kell mennem hozzá, akkor megkérdezem, hátha nem fog tudni válaszolni és jól beég. Akkor jót fogok rajta röhögni, és az orrához vágok egy pár dolgot. Gyilkos vigyorra húztam a szám, és megjelentek az ördögszarvak is a fejemen. Nagyon magabiztos lettem, hogy tényleg ez történik, úgyhogy egyből kezdtem kigondolni a bántó szavakat.

 

Sajnos, sosem, vagy nagyon ritkán alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné.

 

 
 

 



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 12731
Hónap: 158
Nap: 7